tompít
tompít tárgyas ige -ot, -son; -ani (-ni)
1. Kisebb-nagyobb mértékben tompává tesz vmit; hegyét, ill. élességét csökkenti. A sok vágás tompítja a balta, a kés élét.
2. (átvitt értelemben) Tompít vmit: vminek hatásfokát, erős, éles jellegét csökkenti, mérsékli. Tompítja az ütés, a rugózás erejét; tompítja a fájdalmat; tompítja a megjegyzés élét. Politikájának támadó jellegét tompítja. A sok magolás tompítja az elmét. || a. (átvitt értelemben) <Fényt, hangot> erejében, erősségében csökkent. Ernyővel tompítja a fényt. A szőnyeg tompítja a léptek zaját.
Igekötős igék: eltompít; kitompít; letompít; megtompít.
tompítás; tompítatlan; tompíthatatlan; tompítható; tompított; tompíttat.
