tompul
tompul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Éles, hegyes tárgy, ill. vminek éle, hegye> kisebb-nagyobb mértékben tompa lesz, tompává válik. Ez a kés hamar tompul. A ceruza tompul a sok írástól.
2. (átvitt értelemben) <Fény, hang v. más benyomás> erejében, erősségében v. élességében csökken. Kezd tompulni fájdalma. Hangja suttogássá tompul.
3. (átvitt értelemben) <Érzék, képesség> ingerekre, benyomásokra érzéketlenné, ill. <ész> egyre tompábbá (5a) válik. Szegény öregnek már szinte napról napra tompul az esze. Elmém és kedvem tompúlni… kezdett. (Csokonai Vitéz Mihály)
Igekötős igék: eltompul; kitompul; letompul; megtompul.
tompulás; tompulat; tompuló.
