topán [1]
topán [1] főnév -t, -ok, -ja (régies, irodalmi nyelvben)
Bokáig érő rövid szárú cipő. Magas sarkú topánt és sétapálcát hordott. (Krúdy Gyula) || a. (kedveskedő) Kicsi, finom, könnyű (főleg gyermek- és női) cipő; cipőcske. A vizitszoba földjén reszkető örömmel térdeltük körül a nagy barna skatulyát… Az aranyporos, hegyes topánok is ott voltak s a virágos hajékek. (Kaffka Margit) Arany topánban és fehér selyemben | …járta a lágy menüettet. (Juhász Gyula)
topános.
