töredezve
töredezve [e-ë-e] határozói igenév és határozószó
I. határozói igenév Apróbb részekre törve v. szétválva. Előbb mint Hozzám érne vasad porrá töredezve hevernél. (Vörösmarty Mihály)
II. határozószó A kifejezés nehézségeivel küzdve; akadozva. Töredezve számol be a történtekről. Amit mondott, csak úgy töredezve mondta. (Petőfi Sándor) Ma egy hete kaptuk az írást, – rebegi töredezve. (Mikszáth Kálmán) Az öreg asszony… fogatlan száján töredezve jött ki a hang. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Töredezve beszél vmely nyelvet: vmely nyelven annak hiányos ismerete miatt akadozva beszél. Csak töredezve beszélt magyarul. A német szót… elfelejtette…, csak töredezve tud a rokonokkal beszélni. (Mikszáth Kálmán) Ő azonban a szót hirtelen honi nyelvünkre fordítja, melyet töredezve ejt még. (Kosztolányi Dezső)
