törtet
törtet [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyatlan <Nehezen járható helyen> akadályokon keresztül törve, fáradságosan, zajjal hatol előre. Hallottuk amint a bokrok között felénk törtet. A vaddisznó már a szemközti domboldalon törtetett felfelé. [Csorna] előmene a sűrűn törtetve serényen. (Vörösmarty Mihály) [A lovas] befelé törtetett az erdők sűrűjébe. (Jókai Mór) || a. tárgyatlan <Személy> sietve, tolakodva igyekszik vhová. Kifelé törtetett a zsúfolt teremből. Hova törtetsz így, barátom? (Vas Gereben) Halljuk – ki beszél? törtetnek előrébb többen. (Tolnai Lajos)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, rosszalló) <Személy> érvényesülési vágytól sarkallva, módszereiben és eszközeiben nem válogatva, kíméletlenül igyekszik pályáján előbbre, a hivatalban, közéletben magasabbra jutni. Erőszakosan, szemérmetlenül törtet.
3. tárgyas (elavult) <Úttalan, járatlan területen> utat, csapást készít, tör. Szánnal sem lehetett menni egyik faluból a másikba, míg csapást nem törtettek [a hóban]. (Jókai Mór)
Igekötős igék: áttörtet; előtörtet; előretörtet; feltörtet; keresztültörtet; nekitörtet; odatörtet; végigtörtet.
törtetés.
