trónkövetelő
trónkövetelő [e-e] főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki az uralkodói hatalmat magának követeli, rendsz. anélkül, hogy igényei jogosultak, ill. elismertek volnának. A trónkövetelők mögött elégedetlen nagyurak állottak. A trónkövetelő hívei zendülésben törtek ki. A héttornyú börtön [be]… záratták a szultánok… az idegen országok trónkövetelőit, kiket időjártával hazájukba… lehetett visszaküldeni. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Vmely állás, méltóság követelője. A vörös toll [jelvényű pártnak az alispáni tisztségre] jelöltje, trónkövetelője és hadvezére… Darkaváry Lőrinc maga. (Jókai Mór)
trónkövetelői.
