trucc
trucc főnév -ot, -a
1. (rendsz. csak határozó ragos alakban) (ritka, bizalmas) Dac, dacolás, ellenkezés. Truccból tesz vmit. Csak azért is, truccból is Bertalannak keresztelték. (Jókai Mór) Egyik jánya férhe [= férjhez] ment egy festőhö [= festőhöz] truccból. (Móricz Zsigmond)
2. (népies, régies) Vminek a truccára: vminek ellenére, hátrányára, kárára. Nyugodalmam truccára is azután a szövetségesekhez állottam. (Katona József)