tukmál
tukmál tárgyas ige -t, -jon
1. (bizalmas) Vkire tukmál vmit: unszolással, kínálással rávesz vkit, hogy fogadjon el, vásároljon meg v. vállaljon el vmit; ráerőszakol. Vö: rátukmál. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk tukmál. Ránk akarták tukmálni azt a megbízatást, hogy… Megfigyelted, hogy milyen ügyes üzleti fogásai vannak a fűzősnőnek?… – Ránk tukmálta volna a fél üzletét. (Nagy Lajos)
2. (régies) Vmit ráfog vkire. Akármi csínyt követett el egyik vagy másik: azt mindég Marcira tukmálták. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: beletukmál; rátukmál.
tukmálás; tukmáló; tukmált.
