túl [2]
túl [2] határozószó és igekötő
I. határozószó <Fokozás kifejezésére; melléknév, határozatlan számnév és határozószó, ill. határozó előtt.> A kelleténél nagyobb mértékben, a kelleténél jobban; felettébb, szerfelett, túlságosan. Túl erős, hosszú, kicsi; túl kevés, sok. Túl sokáig tartott. Egyben még túl gyerekes eszed van, másban már koravén vagy. (Mikszáth Kálmán) Ő az egyetlen, aki túl elevenen mulat. (Móricz Zsigmond)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a túl- igekötős címszavak, főleg igék idetartozó kisebb részét, pl. túlbecsül, túlcsigáz; túlérik; túlerőltet; túlértékel; túlfeszít; túlhajt; túlharsog; túlköltekezik; túlöltözik; túltáplál; túlteng; túlterhel.>
B. <Önállósítva, túl- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként v. elhangzott állítás megerősítéseként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Túlbecsülöd ezt az embert.] – Sajnos, túl.
Szóösszetétel(ek): 1 túlnyomás; túlprodukció; 2. túlontúl.
