túlnan
túlnan határozószó és névutó
határozószó (népies, régies, irodalmi nyelvben)
1. A túlsó oldalon vkivel v. vmivel szemben, többé-kevésbé távol; túl (I. 1). → Innen és túlnan. Túlnan [= a folyón túl], vélem átellenben épen, pór menyecske jött. (Petőfi Sándor) Az őrszemek a part hosszában figyelnek a túlnan sötétlő erdőkre. (Jókai Mór) || a. Vmely tárgy túlsó oldalán. Az ércalkotmány szilárdul összekapcsolódott a küszöbbel, melynek túlnan kemény kapcsa volt. (Ambrus Zoltán)
2. (népies, régies) Túlról, a túlsó oldalról. Onnan túlnan jött felém. Túlnan visszhangként csap át a Zoltay szava: – Nem gyönnek [= jönnek] többé. (Gárdonyi Géza)
II. névutó (népies)
1. Túl (III. 1) Az Óperenciás tengeren is túlnan. Túlnan a lángon… hangzik a jaszaulok [= török testőrök] bősz ordítása. (Gárdonyi Géza)
2. Az -n ragos szóval jelölt dolgot nem számítva, tekintetbe véve; kívül (II. 5). Mellékelten küldik a születésre vonatkozó egyetlen iratot. Ők azon túlnan csak annyit tudnak még, hogy Kovács Lidi a fővárosi Rókus kórházban halt meg. (Gárdonyi Géza)
túlnani.
