türelmetlenség
türelmetlenség [e-e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A türelmetlen (1–2) melléknévvel kifejezett lelki tulajdonság, feszült, ideges állapot, magatartás; vkinek türelmetlen volta. Fojtott, lázas türelmetlenség; a beteg, a közönség türelmetlensége. Türelmetlensége egyre fokozódott. Türelmetlensége ingerültséggé fajult. Türelmetlensége hirtelen kirobbant. Türelmetlenségében topogni kezd. A türelmetlenség ingerült mérgével vezette napról napra lovasait az ütközetbe. (Jókai Mór) Lázas türelmetlenséggel várták a keddet, kedden pedig a hajót. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Ellenséges, rosszindulatú, türelmetlen (3) magatartás vkivel, vmivel szemben. Az őslakók türelmetlensége a jövevényekkel szemben enyhülni kezdett. Önnek nincs fogalma arról a türelmetlenségről, amivel… itt… minden tettét bírálgatják. (Jókai Mór) || a. Vmely közösséggel, intézménnyel, felekezettel, politikai irányzattal szemben tanúsított ellenséges, nem megértő, nem engedékeny, türelmetlen (3), magatartás. Nacionalista, soviniszta, vallási türelmetlenség.
türelmetlenségi.
