tüzér
tüzér főnév -t, -ek, -e [é, e]
1. A tüzérség kötelékébe tartozó katona (rendfokozatára való tekintet nélkül). Légvédelmi, tábori tüzér; (bizalmas) Tüzérek: tüzérség. Behívták a tüzérekhez. A tüzéreknél szolgált. Ágyunál a tűzér, kanóc a kezében. (Arany János) [A magyar szabadságharcban] a mérnökökből lettek tüzérek, utászok. (Jókai Mór) A zsúfolt marhavagonokból | kicsapott a tüzérek éneke. (Szabó Lőrinc) || a. (katonaság, régies) <1941 előtt> a tüzérség kötelékében szolgálatot teljesítő rendfokozat nélküli katona. Karpaszományos tüzér.
2. jelzői használat(ban) Tüzérek közé tartozó. Tüzér főhadnagy, alezredes.
Szóösszetétel(ek): 1. tüzércsákó; tüzércsapat; tüzérdandár; tüzérezred; tüzérhadnagy; tüzérlaktanya; tüzérosztály; tüzérőrnagy; tüzérszázados; tüzértörzs; tüzérüteg; 2. vártüzér.
tüzéri.
