tanár
tanár főnév -t, -ok, -a v. (népies, régies) -ja
1. Olyan személy, főleg férfi, aki az általános iskola felső tagozatában oktató és nevelő munkával rendszeresen, hivatásszerűen foglalkozik. Általános iskolai, gimnáziumi tanár; nyugdíjas, óraadó tanár; → rendes tanár; számtanszakos, szigorú tanár; testnevelő tanár; a történelem tanára; a technikum tanárai; a tanár feleltet, kérdez, magyaráz, nevel, osztályoz, tanít. Tanár az én apám. Ha jár a vidéki | városban, gyermekek köszöntik ősz fejét. (Kosztolányi Dezső) || a. E hivatás betöltéséhez szükséges képesítéssel bíró személy. Végzett tanár. Ő is tanár, de nem tanít. Ön, amíg szóból értek én, | nem lesz tanár e földtekén. (József Attila)
2. <Egyetemen, főiskolán> rendszeres oktató munkát végző személy; professzor. Egyetemi → nyilvános rendes tanár; főiskolai, tanszékvezető tanár; a tanár aláírja az indexet; a tanár vizsgáztat. Az ifjúság tömöttebb rendben Gyűl össze a hallóteremben [= előadó teremben]… Nincs semmi nesz. Hallgatva várnak | Jöttére a tudós tanárnak. (Arany János) Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében | Jő a világra… Mi lesz első hőséből a keresztnek? Vagy Luther, hogyha pápa lesz esetleg S Leo, tanár egy német egyetemben: | Ki tudja, nem reformál-é emez, S az sujtja átkát a duló merészre? (Madách Imre) || a. Olyan orvos, aki az orvosi egyetem professzora v. magántanára, s aki egyben kórházban, kül. klinikán dolgozik. Híres tanár. A tanár maga operálta. A háziorvosa, meg a pesti tanár… az érelmeszesedése miatt eltiltották a szesztől. (Kosztolányi Dezső) Tizenegykor nyílik az ajtó és fehér egyenruhás tisztikara élén… ünnepélyesen bevonul a tanár. (Karinthy Frigyes)
3. (ritka, bizalmas) Tanárjelölt. Gyakorló tanár.
4. (bizalmas) Az a férfi, aki magánúton tanít vmely tananyagot v. gyakorlati ismeretet, ügyességet (pl. nyelvet, gép- és gyorsírást, táncot, zenét). A gyerek gyenge volt latinból, nyárra tanárt fogadtak mellé.
5. (régies, költői) Mester (2), tudós. [Liszt Ferenchez.] Zengj nekünk dalt, hangok nagy tanárja, És ha zengesz a múlt napiról, Légyen hangod a vész zongorája, Melyben a harc menydörgése szól. (Vörösmarty Mihály) || a. (bizalmas, tréfás) <Sportban ügyességben> kiváló személy. Tanár a kártyában, a labdarúgásban. (bizalmas) Nekem mondod, a tanárnak?: engem akarsz tanítani, a szakértőt, a mestert?
Szóösszetétel(ek): 1. tanárbarát; tanárgyűlés; tanárhiány; tanárvizsgálat; 2. cseretanár; hittanár; illemtanár; magántanár; nyelvtanár; orvostanár; paptanár; rajztanár; segédtanár; szaktanár; tánctanár; tornatanár; vallástanár; zenetanár; zongoratanár.
