tanya
tanya főnév tanyát, tanyája
1. <Főként alföldi városok és falvak határában> különálló, magános település, egy tagban levő gazdaság, kisebb földbirtok a rajta épült lakóházzal és gazdasági épületekkel együtt; major. A debreceni, a kecskeméti, a szegedi tanyák; a tanyák élete, világa; kisparasztok tanyái; → valahol tanyán; → valahonnan tanyáról; → valahova tanyára; kimegy a tanyára. Elszórt tanyák tarkították a síkság egyhangúságát. Sok gazda csak nyáron lakott kint a tanyán, télre bement a faluba vagy a városba. Mezőgazdaságunk szocialista átalakulásával kapcsolatban megszűnt a tanyák létjogosultsága. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza. (Petőfi Sándor) Magyar síkon nagy iramban át Ha nyargal a gőzös velem Havas, nagy téli éjjelen, Alusznak a tanyák. (Ady Endre) A tanya ott van a leglaposabb hátán ennek a földtekének, a Nagykunság kellős közepén. (Móricz Zsigmond) || a. Kül. az ezen épült lakóház és a hozzátartozó gazdasági épületek. Cserepes, nádas, zsúpfödeles tanya. A tanyát akácfák vették körül. Fehér falú kis tanyák látszanak mindenfelé a vonatból. Egyszer csak azt kezdték rebesgetni a tanyák közt, hogy Etel ura összeállt valami tatár kocsmárosnéval. (Móra Ferenc) Elmaradoztak a tanyák és karámok. (Karinthy Frigyes) || b. (rendsz. többes számban) Tanyavilág. Kinn tanít a tanyákon. Mindig kinn élt a tanyákon. || c. (ritka) Vmely tanyán lakó emberek összessége. Már kora hajnalban talpon volt az egész tanya. Amikor megérkezett, már aludt az egész tanya. || d. (tájszó) Présház. Azon az estén, eső kerekedvén, beszorultak a tanya kis földes szobájába. (Babits Mihály)
2. Az a hely, ahol ide-oda vándorló v. (munka)helyüket gyakran változtató emberek (pásztorok, halászok, vadászok stb.) rövid(ebb) időre megtelepszenek; ideiglenes tartózkodási hely, átmeneti szállás. Éjjeli tanya; halászok, pásztorok, szénégetők, vándorcigányok tanyája; → felüti a tanyáját; tanyát → üt; tanyát → ver. Gergely… futva sietett a monostorba; a lovas legények tanyájára. (Gárdonyi Géza) a. (rosszalló) Rejtett, titkos tartózkodási hely; búvóhely, rejtekhely. Csempészek, összeesküvők, tolvajok, zsiványok tanyája; boszorkányok, manók, ördögök tanyája. Erre a tanyára a külváros söpredéke jár. (Nagy Lajos) b. Rövidebb tartózkodásra választott pihenőhely, rendsz. a szabadban. Csatlakozott Jancsi, mert az nem volt csárda, | Hanem volt tizenkét zsiványnak tanyája. (Petőfi Sándor) Elhagyott parkokban ütjük fel tanyánk, Csörgő vizeknél. (Tóth Árpád) || c. Állatok pihenőhelye, búvóhelye, odúja. Farkasok, madarak, vadak tanyája. Az elhagyott ház pókok és denevérek tanyája lett. Mi boldog erdején a kis madár… Reá a lombok árnyiban Rengő tanyája vár. (Vörösmarty Mihály) A varjak tanyát keresnek éjszakára. (Krúdy Gyula) || d. Általában az a hely, ahol vmi megtelepszik v. megtelepedett, elszaporodott. Vmi tanyát üt, ver vhol. Phí! Rút világ! gyomos kert, mely tenyész, Hogy magva hulljon; dudva és üszög Kövér tanyája. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Valamikor malomkő volt… A közepéből magasra nőtt a fű, s rajta moha és kövirózsa vert tanyát. (Gárdonyi Géza) || e. (átvitt értelemben) Olyan hely, ahol vmely állapot, helyzet tartósan megmarad, fennáll. Pirul az ember arca, Sorsodat ha látja: Szerelemnek boldogságnak Csendes kis tanyája! (Tompa Mihály) Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde; Se gyönyör, se bú tanyája. (Reviczky Gyula)
3. (főleg összetételben) (néha kissé rosszalló) Vmely kisebb közösségnek, csoportnak, társaságnak kedvelt, gyakori találkozó- v. tartózkodási helye. Mulató tanya. [A Korona kávéház] a jurátus-világ kedvenc tanyája volt. (Jókai Mór) Háza állandó tanyája volt famíliaszerte boldognak, boldogtalannak. (Kaffka Margit) „Júlia”-majorjában nagyszerű tanyát rendezett korteseinek. (Móricz Zsigmond) || a. (tájszó) Szomszédokból, ismerősökből beszélgetésre összeverődött, összegyűlt társaság, összejövetel. De nagy tanya van itt! Téli estéken egy-egy falusi házban nagy tanyák szoktak lenni.
4. (tájszó, halászat) A halas víznek akkora része, amely húzóhálóval egy vetésre befogható. || a. (tájszó) Folyóvíznek széles, mély, csendes folyású része, ill. állóvíz, pocsolya, tócsa.
Szóösszetétel(ek): 1. tanyabirtokos; tanyaépület; tanyafelszerelés; tanyaföld; tanyahajó; tanyahely; tanyakérdés; tanyakert; tanyalakó; tanyaőrző; tanyaszoba; tanyaudvar; tanyavidék; 2. bűntanya; gyönyörtanya; halásztanya; laktanya; nyomortanya; örömtanya; rablótanya; tolvajtanya; zsiványtanya.
