tapintatos
tapintatos melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek kellő tapintata (1) van. Tapintatos vki iránt; tapintatos ember. A közigazgatás a legkönnyebb dolog a világon. Látni kell tudni és parancsolni, ez az egész. Azonfelül tapintatos legyen a szolgabíró. (Mikszáth Kálmán) Csak leánykorában találkozott efféle tapintatos, kellemes fiatalemberekkel, azóta nem. (Kosztolányi Dezső)
2. Az ilyen személyre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Tapintatos eljárás, modor, viselkedés. Ezt sikerült tapintatosan elintézni. A szultán tapintatos és gyöngéd intézkedésénél fogva nem volt jelen a budai főbasa. (Kemény Zsigmond)
tapintatosság.
