tár [2]
tár [2] főnév -t (-at), -ak v. -ok, -a
1. (katonaság) Tölténytár.
2. (régies) Olyan hely, kül. épület, terem, ahol vmit nagyobb mennyiségben tárolnak v. őriznek. A múzeum tárai. Értetlen kasznár, minek a gazt hordani tárba: Tisztát gyűjts csak, amazt szórd ki, szemétre való. (Vörösmarty Mihály) A nagyhasu háznak minden része csak tár. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, régies) Tárház (2). Ismeretek tára: lexikon, enciklopédia. A lélek is úgy emelkedik A józanság tisztább világához, Ha a tudományok és ismeretek Tárából gazdag zsákmányt gyűjt magának. (Berzsenyi Dániel) Zavart szemembe kap s előttem vágtat, Piszkos rongyok és nyitott sebek árnya | S egész rémes tára a Pusztulásnak. (Ady Endre–Baudelaire)
Szóösszetétel(ek): 1. tárhajó; 2. adattár; állattár; ásványtár; címtár; döntvénytár; élelemtár; éléstár; éremtár; fegyvertár; gyógyszertár; hírlaptár; illatszertár; irattár; ismerettár; kelléktár; képtár; kézirattár; kincsestár; kincstár; könyvtár; leltár; levéltár; lomtár; lőportár; magtár; naptár; névtár; növénytár; oklevéltár; okmánytár; példatár; pénztár; raktár; ruhatár; szertár; szótár; tölténytár; törvénytár.
