társ
társ főnév -at, -a
1. Két v. több személy valamelyike, aki vmely dolgot a másikkal vagy a többiekkel együtt végez. Csak társai segítségével tudta a nehéz gerendát fölemelni. Ne hagyd cserben társaidat! Betörő járt itt, mégpedig társakkal. A túlbuzgó, heves, fiatal színész… sokszor nem tudja elvárni, míg társa a végszót elmondja. (Tolnai Lajos) [A Hortobágy poétája.] Minden más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle. | De ha a piszkos, gatyás, bamba Társakra s a csordára nézett, Eltemette rögtön a nótát. (Ady Endre) Öntudatos munkásról szólsz s az csak te magad vagy! – | Én magam-é? Nem társaim tettek-e öntudatossá? (József Attila)
2. (1945 előtt) Olyan személy, aki mással v. másokkal együttesen tart fenn és vezet vmely üzletet v. vállalkozást. → Névtelen társ. Társul belép az üzletbe. A Nagy János és társa cég kiárusította üzletét. Rosszul spekulált, megugrott Belgiumba; a társát le kell tartóztatni, bár világos, hogy ez utóbbi ártatlan. (Ambrus Zoltán)
3. (kissé választékos) Személy a vele egy közösségben élő személy(ek)hez való viszonyában. Társa volt a fogságban. Mikes hűséges társa volt Rákóczinak a száműzetésben. || a. Személy ahhoz v. azokhoz való viszonyában, akivel v. akikkel bizonyos időt vmely alkalommal v. vmely helyzetből adódóan együtt tölt. Kiránduló társ. A hosszú utazás alatt megismerkedtem társaimmal. Társaimmal hosszan beszélgettünk. | Lobogott a rőzseláng mellettünk. (Petőfi Sándor) || b. (kissé választékos) Személy a vele azonos korú, származású, sorsú, foglalkozású, érdeklődési körű személy(ek)hez való viszonyában. Társam ő az örömben és bánatban. Társul szegődött hozzám. Óh én társa fogok lenni Akármely szándékába… (Csokonai Vitéz Mihály) Kérlek… bennetek, Hogy véle nővén kis kor óta fel, S kedélyre, korra mindig társai, Toldjátok udvarunknál múlatástok Még egy kevéssel. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Drága… társam a bűn és butaság ellen való harcban… (Karinthy Frigyes)
4. (népies, régies) Házastárs, rendsz. feleség. Messze lévő társam, kedves Pekri Anna, | Szólok egyet hozzád, figyelmezz szavamra. (Arany János) Gondoltam: drága, kicsi társam, Próbáljuk mégis megmaradni Ebben a gyilkos, vad dulásban. (Ady Endre) || a. (régies) Szerető, főleg nő. Boldogan érint társat a társ. (Komjáthy Jenő) Se feleséged, se társad nem lehetek. (Justh Zsigmond)
5. Személy olyan személyhez való viszonyában, akivel szívesen időzik együtt, s akivel gondolatait, bánatát, örömét megosztja; pajtás, barát. Elválaszthatatlan társak voltak hosszú idő óta. Jó pajtásom volt, kenyeres társam. (Jókai Mór) Az édesapámban nem volt meg… a jogi elszakadás a régi társaktól, cimboráktól és ismerősöktől. Ő egyenrangúnak tekintette magát a szegényemberekkel. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, választékos) Állat, élőlény olyan személy számára, aki vmely közösséget érez vele, ill. aki vmely szempontból magához tartozónak tartja. Oh, nézd a furcsa, ferde fát Mint hajlik a patakon át, Oh, lehet-e, hogy ne szeresd, Hogy benne társad ne keresd? (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmely tárgy, eszköz olyan személy számára, aki azt gyakran használja, v. nagyon megszokta és szereti. Fegyverid, a leghűbb társak… (Vörösmarty Mihály)
7. (átvitt értelemben, ritka) Vminek a társa: vmihez hasonló v. vmihez hozzátartozó dolog; vminek a párja. Nem találom ennek a harisnyának a társát.
Szóösszetétel(ek): 1. társbirtokos; társfőnök; társigazgató; társminisztérium; társnő; társosztály; társörökös; társpénztár; társszerkesztő; társvállalat; társvezető; 2. ágytárs; asszonytárs; asztaltárs; bajtárs; bűntárs; cégtárs; cinkostárs; csendestárs; diáktárs; dolgozótárs; élettárs; elvtárs; embertárs; fegyvertárs; fogolytárs; hadifogolytárs; hálótárs; harcostárs; házastárs; hitvestárs; honfitárs; iskolatárs; ivótárs; játszótárs; kartárs; katonatárs; kezestárs; kortárs; költőtárs; lakótárs; laptárs; munkatárs; munkástárs; osztálytárs; pályatárs; pénzestárs; polgártárs; rendtárs; segédtárs; segítőtárs; sorstárs; sporttárs; szaktárs; szobatárs; tagtárs; tettestárs; útitárs; üzlettárs; versenytárs; vetélytárs.
társi.
