társaság
társaság főnév -ot, -a
1. Alkalmilag együvé került v. szórakozás, időtöltés, társalgás végett gyakran találkozó, vmely vonatkozásban összetartozó személyek együttese, csoportja. Baráti társaság; éneklő, játszó, kiránduló, mulató, táncoló, utazó, zenélő társaság, hangos, vidám társaság; a társaság középpontja ←. A turistaházban nagy társaság verődött össze. Baráti társasága csupa művészekből áll. Ki hiányzik a társaságból? Szereti a jó társaságot. A társaságban én is ott valék, | S valék szomszédja éppen Erzsikének. (Petőfi Sándor) A megdermedt társaság dobogó szívvel… ocsúdott a lázálomból. (Móricz Zsigmond) Részeg társaság elfoglalja széltében az egész járdát. (Nagy Lajos) || a. Társadalmi életet élő, bizonyos formák közt rendszeresen összegyűlő személyeknek kialakult, bizonyos tekintetben zárt közössége. Nem jár társaságba. Sokat forog társaságban. A társaságban oda vetnék: | „Könnyelmű volt, de jó gyerek”… (Reviczky Gyula) A vicispánnét …, noha ma van először úri társaságban,… megmarta… a zöld szemű szörnyeteg…, ha a férjem-uram úgy tesz, eb ura fakó, ő sincs fából. (Mikszáth Kálmán) || b. (mindig határozó névelővel) (1945 előtt, kissé választékos) <A feudális és kül. a kapitalista társadalomban> az uralkodó osztályon belül azoknak a kasztszerű, zárt közössége, akik kialakítva a maguk sajátos érintkezési formáit (kaszinó, bálok, lóverseny stb.), a legelőkelőbbnek tartott köröket alkották; a felső tízezer. A társaság nem fogadta be, kivetette magából. A társaság megbotránkozott rajta, hogy a mágnásfiú szegény leányt vett el.
2. Vkivel v. ritkán vmivel való együttlét. Vkinek a társaságában: kíséretében, vele együtt; vkinek a társaságát → keresi; kerüli, szereti az emberek társaságát. Nem kereste senkinek a társaságát. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben is, választékos) Az, aki, ami vkivel együtt v. vki körül van; társ, környezet. Egy kutya volt egyedüli társasága. Társasága lángzó érzemények, Kínos emlék, és kihalt remények. (Vörösmarty Mihály) Rekedt hangu szöcske minden társaságom. (Arany János) || b. (átvitt értelemben, ritka) Vminek más vmivel való együttléte, együttes előfordulása. Lehet-e a szépség… jobb társaságban, mint a becsülettel? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. (rendsz. címben is) (kissé régies) Vmely közérdekű cél érdekében szervezett, szabályok alapján működő társulat, egy(esü)let. → Ájtatos társaság; nyelvművelő, titkos, tudós társaság; a → tízek társasága. Úgy vélekedtem, hogy Peturnak egy | vitézi társaság lesz célja. (Katona József) [Szemere] nyelvmívelő társaságba gyűjtötte egybe ifjú társait. (Csengery Antal) || a. (jogtudomány, kereskedelem, 1945 előtt) Két v. több személynek szerződéssel szabályozott gazdasági, kereskedelmi célú egyesülése, társulása, amelyben a tagok kötelezettséget vállalnak egymással szemben, hogy a szerződésben meghatározott módon együttműködnek. Betéti társaság: olyan kereskedelmi társulás, amelyben az egyes tagok anyagi felelőssége csak betétük erejéig terjed; biztosító társaság; kereskedelmi társaság; → korlátolt felelősségű társaság; közkereseti társaság: több személynek egyetemleges és korlátlan anyagi felelősséggel folytatott, közös üzleti vállalata. A Gloria biztosító társaság ügynökét ajánlom becses figyelmedbe. (Tolnai Lajos)
4. (elavult) Társadalom (2). Társaságunknak ne legyünk heréji. (Fazekas Mihály) A társaságban született ember nem önmagáé. (Kölcsey Ferenc) Nagy írók… a társaság legundokabb sebeit merész kezekkel feltakarták. (Eötvös József) || a. (ritka, elavult) A társadalom (1) szervezetének vmely formája. Én társaságot kívánok…, Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt. (Madách Imre) Ah mily szerep jutott, Plátó, neked | A társaságban, mely után epedtél! (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. társaságkedvelő; 2. asztaltársaság; hajóstársaság; köztársaság; rádiótársaság; részvénytársaság; vadásztársaság.
