távol
távol határozószó. melléknév és főnév
I. határozószó -abb (rendsz. kissé választékos) Vhonnan, vkitől, vmitől távol.
1. Vmely tárgyhoz, helyhez v. személyhez viszonyítva olyan térbeli helyzetben, hogy közöttük jelentős nagyságú terület, tér, köz van. Nem volt senki sem közel, sem távol. Távolabb, az erdő mellett láttuk. S távol, hová a szem sötétben ér, Etóliának partja feketél. (Reviczky Gyula) Távolabb régi házak, ódon kertek felültek a folyó hátán történő eseményekre. (Krúdy Gyula) || a. A családtól, rokonoktól, a szeretett, kedves személytől elválasztva, bizonyos távolságban. Már régóta távol van szüleitől. Kossuth távol hazájától, száműzetésben halt meg. Távol vagyok tetőled Óh életem reménye! (Csokonai Vitéz Mihály) Azért jöttem ide [Berlinbe], hogy távol legyek tőled, tőled, akihez legközelebb van mindig a lelkem. (Gárdonyi Géza) Mi vár reánk otthon – ó milyen furcsa is, hogy itt vagyunk, távol [a vonatban]. (Babits Mihály)
2. <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó helyen, ill. cselekvésnél, folyamatnál nincs jelen vki, nem fordul elő vmi>. Távol van, marad vmitől, vhonnan. Távol maradt az ülésről. Ami valódi jó ízlést, illedelmet sért… minden csömörletes… távol legyen a színtől. (Vörösmarty Mihály) Áhítattal ment végbe az egész szertartás. Távol maradt tőle minden frivol pogány színezet. (Jókai Mór) || a. Távol tart vkit vkitől, vmitől: a) nem engedi közel hozzá. A kínzó féltékenység távol tartotta őt házamtól. (Krúdy Gyula) b) (átvitt értelemben) óvja tőle. Az anya távol tartja gyermekét a rossz társaságtól.
3. <Vmely sorozatban, rendszerben, összefüggésben,> olyan helyzetben, hogy a szóban forgó két fogalom közt több fokozat, több változat, több hasonló dolog van. A piros és a kék szín távol van egymástól. Amit mondasz, az távol van az igazságtól. Ez a két téma nagyon távol esik egymástól.
4. (átvitt értelemben) <Az áll igével kapcs.> <Emberek egymáshoz való viszonyáról szólva:> felfogásban, alapvető nézetekben, érzésben nagyon eltérő állásponton. Mi ketten távol állunk egymástól. Oly távol állunk mi egymástól, mint a pápuák az eszkimótól. (Gárdonyi Géza) || a. Vonzalom, szeretet, rokonérzés nélkül, elkülönülve. A három testvér olyan távol áll egymástól, mintha idegenek volnának. Zárdai neveltetése alatt [az asszony] éppoly távol állott az emberektől, mint később, mikor a társas életben rendkívül belevegyült az élet lázas, zajos forgatagába. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben) <Igen nagy minőségi eltérés kifejezésre:> Távol áll (van, marad, jár) vmitől: egyáltalán nem olyan, hogy annak lehessen nevezni, amit a kapcsolt minősítés kifejez. Ez a dolgozat távol van attól, hogy elfogadható legyen. Olyan távol van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől v. mint ég a földtől. Lehetne tőlem a szerencsétlen Viktor a világ legszeretetreméltóbb gavallérja (amitől távol áll,…); akkor se gondolnék vele valami sokat. (Ambrus Zoltán) Itt nem maradok,…hiszen ez [a ház] távol áll minden szállodai kényelemtől. (Krúdy Gyula)
6. (átvitt értelemben) <A szándék tagadásának kifejezésére:> Távol áll (van) tőle, hogy: nem szándékozik tenni vmit; távol legyen tőlem, távol áll tőlem v. (régies) távol legyen: még csak eszembe sem jutna. Távol van (áll) tőle, hogy beleszóljon a dologba. Nem kivánok semmit is, távol legyen. (Csokonai Vitéz Mihály) Kedves Barátom! Hogy én apprehendálnék?… Távol legyen! (Szász Károly)
7. <Az érdeklődés, a kapcsolat, az összefüggés hiányának kifejezésére:> Távol van (jár, marad, áll) vmitől: nincs összefüggésben, kapcsolatban vmivel. A növénytan elméleti része távol áll (van) az ő érdeklődésétől. Gondolatai ebben a pillanatban távol jártak minden fennhéjázástól. (Ambrus Zoltán) Nekem nem lehetett távol maradnom a Péter gróf boldogságától. (Ady Endre)
8. (átvitt értelemben) <Vmely tulajdonság, jellemvonás hiányának kifejezésére:> Távol áll (van v. ritk. esik) vmi vkitől: nem található fel benne. Távol van tőle minden dicsekvés, hencegés, nagyzolás. Bár távol esett tőle a nagyravágyás, – már negyvenéves korában érsekké lett. (Ambrus Zoltán)
9. (ritka) Olyan időpontban, amelyet a jelentől v. vmely más időponttól hosszú időtartam választ el; rég elmúlt v. majd csak sokára bekövetkező időpontban. Távol van már az az idő, amikor még ilyesmik előfordulhattak. Távol van még az az idő, amikor…
10. (régies, választékos) A térnek vmely viszonylag messzebb eső pontjára: távolra. Távol került a falujától. Állj távolabb v. (ritka) távol a kályhától! Kisded hajlék, hol születtem, Hej tőled be távol estem! (Kisfaludy Károly) [Versem] Nem a tenger lámpatornya,… Mely sugárát hintse távol. (Arany János) Vonulj más szobába, a halottól lehető legtávolabb. (Gárdonyi Géza)
11. (átvitt értelemben) Lelkileg, érzelmileg, felfogásban v. társadalmilag nagyon különálló helyzetbe. A házasok távol kerültek egymástól.
12. (ritka) Távolról (b, d). Tégy úgy mikéntha ismernéd, de távol. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Dárius kincsével birni | … | Ah, távol se érne ennyit. (Vajda János)
II. melléknév -abb, legtávolabb (kissé régies)
1. (választékos) Térben vkitől, vmitől messze levő; távoli. Távol vidék. A harangszó a távol faluból Meghalni jár ide. (Petőfi Sándor) Méne [Toldi] elbusúlva, némán haragjában, És leült az udvar távolabb zugában. (Arany János) A világ legtávolabb tengereiből hozott halak, a legdrágább madarak s gyümölcsök illatoztak aranytálakban. (Jókai Mór) Idegen városi bolygván keresztül | állj meg a sarkokon csodálni restül | a távol utcák hosszú fonalát. (Babits Mihály)
2. (régies) Nem közeli (3) <rokon, ismerős>. Nekem már egy távol ismerősöm megígérte, hogy bevezet [a Ligeti-házba]. (Vörösmarty Mihály) A távol rokonok iránt atyafiságos gyöngédséget tanúsított. (Jókai Mór)
3. (választékos) Rég elmúlt v. majd csak sokára bekövetkező <idő.> A távol múlt, jövő.
III. főnév -t, -ok, -a (választékos)
1. A beszélőtől, a szóban forgó személytől, tárgytól messze levő hely; messzeség. → Valahol a távolban; a távolba lát, néz, tekint. A távolban köd gomolygott. A távolból már látszik a falu. A messze távolból küldi üdvözletét. Amott a távol kék ködében Emelkedik egy falu tornya sötéten. (Petőfi Sándor) Minden eljut végső gödörig; | de a sugár [= a szépség sugara] kiszáll a légürig… Nagy távolok új kincsükül nyerik. (Babits Mihály) Ez ama hajó, mely indul zátonyokkal tölt távolra. (Babits Mihály) Igen messze, rettenetes távolban van egy fehéres valami. (Móricz Zsigmond) [A katonák] váró izgalommal lesték a távolt. (Móricz Zsigmond)
2. Távolság (1–2). Vmilyen, vmekkora távolban: vmilyen, vmekkora távolságra <levő helyzetben>; tisztes távolból követ vkit: olyan térbeli távolságot tartva megy vki után, hogy ne legyen feltűnő; száz méternyi távolban. Tisztes távolban maradt tőle: a) bizonyos térséget hagyott maga és más vki, vmi között; b) (átvitt értelemben) elhúzódott tőle. Nagy távolban a malom zugása. Csak olyan volt mint szunyog dongása. (Petőfi Sándor) Egyszerre alig néhány lépésnyi távolban megfújta a kürtöt. (Jókai Mór) Egy darabig… az öreg urak csak tisztes távolból követtek (Ambrus Zoltán)
3. (ritka, költői) Az az idő, amely tőlem, a beszélőtől a múltban v. a jövőben messze esik. A múltnak távolából; a jövő távolában. A távolba lát. Ködös távolban van az még. Derűlten int felé. A vénség biztos távola. (Arany János)
4. (átvitt értelemben) Lelki, jellembeli, gondolkodásbeli, esetleg társadalmi elkülönülés, ill. elkülönültség; távolság (7). A pompa, a birtok még tágítja a távolt közöttük. (Jókai Mór)
IV. (határozóragos alakok, határozószó-szerűen)
1. (ritka) Távolra: távoli helyre; messzire. Innen távolra költözött. [A remény] Távolra mint hajnal pirúl, Közel sötét éjként borúl. (Kölcsey Ferenc)
2. Távolról: a) nagyobb messzeségből; messziről, távolról minden kisebbnek látszik, mint közelről. Távolról hangzik a bőgő mormogása. (Petőfi Sándor); b) (átvitt értelemben) vmely lazább kapcsolat alapján. Távolról ismerős, rokon; c) (átvitt értelemben) nem közelítve hozzá egyenesen; kerülővel, mellékesen. Csak úgy távolról érintette a tárgyat. Mégsem mert kezdeni egyenesen belé, Csak amúgy távolról kerülgetett felé. (Arany János) Ha egyszer-egyszer távolról szóba került a telekkönyvezetlen birtok, ő maga vállalkozott a legnagyobb készséggel arra, hogy a szükséges aláírásokat beszerzi. (Móricz Zsigmond); d) (átvitt értelemben) (tagadással, tiltással kapcs.) távolról se(m): még csak kerülővel se(m); mellékesen se(m). Távolról sem célzott a dologra. Beszédében távolról sem érintette az ügyet. A kilencedik címet távolról se említsük meg. (Kölcsey Ferenc); e) (átvitt értelemben) távolról se(m): legkevésbé se(m), egyáltalában ne(m); korántsem; távolról sincs…: legkevésbé sincs… távolról sem olyan szép, mint a híre, távolról sem törődik a dologgal. Sári… folyvást szerette Marcit, de távolról sem merte kimutatni, hogy szereti. (Petőfi Sándor) Pestre értek, hol távolról sem kellett annyi akadállyal küzdeniök, mint elődeiknek. (Gyulai Pál) Balázs fogadkozott, hogy távolról sincsenek ilyes szándékai. (Ambrus Zoltán)
Szóösszetétel(ek): 1. távolfelderítés; távolfelderítő; távolpont; távoltartás; 2. földtávol; naptávol.
