távoli
távoli melléknév → távolabbi v. távolibb
1. Vkitől, vmitől nagy távolsággal elválasztott, messze levő <hely, tárgy, állat, személy>. Távoli falu, körzet, ország, város. Tanácsot kért…, hogy pénzét… hol helyezhetné el teljes biztonságban, olyan helyre, melyhez távoli városokból is könnyű és egyszerű volna a hozzáférés. (Mikszáth Kálmán) Ez a vonat megy tovább, túl, túl a közeli határokon, s megy a nagy világ távoli tájai felé. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan, ami vmely sűrűn lakott helytől félreesik. Potom pénzért vett házat egy távoli utcában.
2. Távol történő, lefolyó, végbemenő v. távolba menő. Távoli harangszó. A vihar távoli döreje. Távoli útra készül. Távoli tülökszó ütötte meg a fülét. Mintha távoli zsolozsma hangja kísérné az egész éneket, annyi benne az erős áhítat. (Péterfy Jenő) Tollam, e ritka szeizmográf, most távoli, távoli földrengést jelez. (Karinthy Frigyes)
3. Régen elmúlt v. a jövőben később bekövetkező. Távoli múlt, jövő. Ábrándjai a távoli jövőbe ragadták. Emlékei a távoli időkbe szálltak vissza. Távoli terveken töpreng. Nem bírt áldozatot hozni a jövőért: már a jelent akarta a távoli jövővé avatni. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Olyan, ami vmivel csak laza kapcsolatban van. Távoli cél, érdek. || a. (átvitt értelemben) Kül. vkivel nem közvetlen, nem szoros viszonyban, kapcsolatban levő <személy>. Távoli rokon: oldalági r. (pl. harmad- negyed- stb. fokú unokatestvér), akinél a rokonságnak több közvetítő foka állapítható meg; távoli ismerős: csak futólag ismert személy. [A miniszter] a közjegyző úrnál fog ebédelni mint… távoli, de valóságos rokonánál. (Tolnai Lajos) || b. (átvitt értelemben) Ilyen személyek közt levő nem közvetlen, nem szoros kapcsolaton alapuló <viszony>. Távoli rokonság, ismeretség. Nem vagyok még csak távoli rokonságban sem a híres pesti vendéglőssel. (Krúdy Gyula)
