tea
tea [ë] főnév teát [ë], teája [ë] (régies írva: thea is)
1. (ritka) Teacserje. Virágzik a tea. Teát termeszt. || a. (ritka) Ezzel beültetett terület, ültetvény. Több száz hektár tea.
2. (csak egyes számban) Ennek friss hajtásaiból és fiatalabb leveleiből szárítás, sodrás és más eljárás útján készült gyarmatáru. Egy csomag, egy deka, egy doboz tea; grúz, indiai, japán, kínai tea; → orosz tea; → fekete tea; → zöld tea; teát vásárol; teával kereskedik.
3. (csak egyes számban) Ennek forrázata, melyet rendsz. cukorral s olykor citrommal, rummal, tejjel v. tejszínnel ízesítve fogyasztanak. Egy csésze tea; kínálja, kiönti a teát. Szürcsölte a teát, s át gyermeteg szemén Tréfás árnyat vetett a fordult talpu csésze. (Tóth Árpád) Ülök életunt szobámban, | hideg teát kavarok. (Babits Mihály)
4. Tea (3) fogyasztásával egybekötött összejövetel, szórakozás. → Ötórai tea; táncos tea; teát ad; teára hív vkit. Az, akit theára vár, félkettőkor érkezik. (Justh Zsigmond) Hogyha olykor | teára hív, künn az előszobában | megcsókolom a szobalánya száját. (Kosztolányi Dezső) Levelet kaptam… Kende Juliskától, hogy a legközelebbi vásárnapra délután ötórai teára meghív. (Móricz Zsigmond)
5. Növényi részekből készült forrázat v. főzet. Hashajtó, izzasztó, köhögés elleni, vizelethajtó tea. A javasasszony ismerte a teák gyógyító erejét. A hű, vén kályha… Főzi kamillaillatú dalát. Mint torokfájós gyereknek a teát. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): 1. teaasztalka; teababa; teabokor; teaestély; teafa; teafajta; teaforraló; teaház; teaivás; teakatlan; teakanál; teakereskedelem; teakészlet; teakeverék; tealevél; teamelegítő; teanövény; teapor; teaszükséglet; teatörmelék; teaültetvény; teavíz; teazamat; 2. bodzatea; gyógytea; hársfatea; herbatea; kamillatea.
teás.
