technika
technika [ë v. e] főnév ..kát, ..kája (régies írva: technica is)
1. A természettudományok által megállapított törvényeknek rendsz. gépekkel történő gyakorlati felhasználása emberi célokra, ill. az erre vonatk. elvek és ismeretek összessége. Ipari, mezőgazdasági technika; a modern technika; a technika vívmányai. Ferencnek… gépárjegyzékeket… hordott a posta, amik nagyon alkalmasak voltak arra hogy Péterke Márika kalauzolásával fogadalmat szerezzen a technika diadaláról. (Móra Ferenc) A modern technika korában ragaszkodik a drága és lassú kocsizáshoz… (Babits Mihály) || a. Gyártási, termelési eljárás. Kapitalista, középkori technika; elmaradt, ósdi technikával készült termék. A gyár a legmodernebb technikával dolgozik.
2. Az az elsajátítható készség v. ügyesség, amely vmely műalkotás kivitelezéséhez v. előadásához szükséges. Költői technika: a költői formák kezelése, alkalmazása; az ének, festészet, szobrászat, tánc, zene technikája. Ez csak technika: ez csak lélektelen ügyesség. Tökéletes technikával zongorázik. Ráday mutatott útat… a poetai művet idegen szebb technika által kellemesbbé képezni. (Kölcsey Ferenc) Technicád, költői nyelved saját lábán is eljár. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vmely egyéb tevékenység módszere és fogásai együtt. Hamar beletanult a lapszerkesztés technikájába. || b. (sport) Elméleti alapon és gyakorlat útján szerzett készség, beidegzés vmely sportágban szükséges mozgások legeredményesebb végzésére. A csapat remek technikával játszott.
3. (1945 után) <Pongyola szóhasználatban.> Műszaki berendezés, eszköz, ill. ezeknek csoportja, összessége. Vmely iparágat modern technikával látnak el.
4. (régies) Műszaki egyetem.
Szóösszetétel(ek): haditechnika; híradástechnika; rádiótechnika.
