tegez [2]
tegez [2] [e-ë v. ë-ë v. e-e] főnév -t, -ek [ë] v. tegzek [e-ë v. ë-ë v. e-e], -e [e] v. tegze [e-e v. ë-e] (történettudomány)
Fából v. bőrből készült, háton hordott v. az övre akasztott tok, amelyben régen a harcosok a nyílvesszőket tartották; puzdra. Ámor… Kiválasztván egy pár nyilat a tegzéből, Ráteszi keményen felhúzott íjára. (Csokonai Vitéz Mihály) Tegzéből nyilat tön a felvont idegre. (Arany János)
tegezes.
