teher
teher [e-e] főnév terhet [e-e], terhe [e-e]
1. Vmely tömeg, amely vkire, vmire nehezedik, ill. amelynek felemelése, tartása, vivése, általában mozgatása erőkifejtést kíván. Könnyű, nagy nehéz súlyos teher; (kedveskedő) édes teher: férfi karjaiban tartott bájos v. szeretett nő; teher nehezedik rá; nyög, roskadozik, leroskad a teher alatt; könnyít a terhén; rám, rád, ránk, tátok, rájuk → emeli a terhet; terhet cipel, hord, visz; terhet rak vkire, vmire; leteszi, felveszi a terhet. Abrak is, kenyér is volt a kápa mellett, | Nem röstelte Bence az efféle terhet. (Arany János) A gallyak roskadoztak a hó terhe alatt. (Kosztolányi Dezső) || a. Járművel szállítandó áru, poggyász, rakomány. → Hasznos teher; → holt teher. A hajó terhével együtt elsüllyedt. A kocsi kereke összeroppant a nagy teher alatt. || b. jelzői használat(ban) (népies, ritka) <vmiből – rendsz. terményből, takarmányból –> annyi, amennyit fejen, háton, vállon, zsákban, ponyvában stb. egyszerre lehet vinni. Fiatalabb koromban… egész teher szénnel a hátamon | …pályaversenyt futék. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || c. jelzői használat(ban) (népies) <Járművön> egy rakomány. Van ott kb. három teher széna. Egy teher fát vittek az állomásra. Holnap bemegyek a városba, eladok egy teher eleséget. (Vas Gereben)
2. (fizika, műszaki nyelv) Az az erő, amelyet a gépnek le kell győznie; rendsz. vmely test súlya, ellenállása. || a. <Mérlegen> a megmérendő tárgy <rendsz. a mérésre használt súllyal ellentétben>. A teher és a súly egyensúlyban van. || b. (építészet) Vmely tartószerkezetre v. építményre nehezedő tömeg súlya; terhelés. A tető terhét a falak (oszlopok) hordják.
3. (átvitt értelemben) A lélekre nehezedő nyomasztó gond, aggodalom, szenvedés. Lelki, nyomasztó, súlyos teher; a bűn, a vétek terhe; az élet terhe: az é. mindenféle baja, gondja; az évek (esztendők) terhe: az öregkorral járó testi-lelki bajok. Nagy (mázsányi stb.) teher esett le a szívéről: megszabadult a ránehezedő súlyos gondtól, megkönnyebbült. Nem → bírja vminek a terhét. És engem, nem tagadhatom, Kínos sejtésnek terhe nyom. (Petőfi Sándor) Érzi közel végét, már kész is az útra; Meggyónta világ büneit…szerelmét: | Maga Csanád érsek vette le a terhét. (Arany János) Úgy szeretném megtalálni, Úgy szeretnék azzá válni, Kinek az élet teher. (Ady Endre) Kettős teher | s kettős kincs, hogy szeretni kell. (József Attila)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Föld terhe: a) olyan személy, aki csak gond, baj, nyűg mások nyakán; b) haszontalan, lusta, rest ember.
5. (átvitt értelemben) Olyan tennivaló, anyagi v. erkölcsi kötelezettség, amely vkinek, ill. vmely közösségnek a számára nagy gondot, súlyos feladatot jelent. Jóvátételi teher; a jobbágyság terhei; kibújik a teher alól; elhárítja magáról a terheket; terhet ró vkire; terhet vállal magára. Ez is az én terhem lesz. A Horthy-rendszerben a nép roskadozott az adó s más terhek alatt. Az egészségügyi intézmények és szolgáltatások súlyos pénzügyi terhet rónak az államra. [Lajos király] Szedte a begyébe, amit látott, hallott: Merre mi panasz van; mi a népség terhe; Hogy teszik a törvényt a szegény emberre. (Arany János) Itt maradt a testvére özvegyen, az ő terhén. (Móricz Zsigmond) || a. Terhére van v. esik vkinek: a) vmi nagy erőfeszítésébe kerül neki, úgyhogy nem szívesen teszi. Terhére van a beszéd, a járás, a mozgás, a muzsika. Én olyan természetű vagyok, akinek terhére van a szó. (Mikszáth Kálmán); b) vki, vmi nehezen elviselhető, alig-alig kibírható, alkalmatlan, kellemetlen neki. Terhére vannak a rokonai, a társaság; terhére van a kedveskedés, a szívessége. Hosszu históriát kéne elbeszélnem… De attól tartok, hogy megunnák kelmetek; S én másnak terhére lenni nem szeretek. (Petőfi Sándor) Minden áldott nap készültem önhöz… De féltem, hogy terhére leszek. (Kosztolányi Dezső) || b. (népies, irodalmi nyelvben) Terhére ne legyen v. ne essék: ne vegye zokon, rossz néven. Terhedre ne essék, Ha kimondom nyiltan… (Mikszáth Kálmán)
6. (bankszakma, jogtudomány, pénzügy) Ingatlant terelő adósság, tartozás. A házon sok teher van. Földjére sok terhet vett fel. A bekebelezett terhek értéke meghaladja az ingatlan forgalmi értékét. || a. Vmely birtok, ingatlan terhére: úgy <vesz fel adósságot>, hogy a birtok, az ingatlan zálogként szerepel, s azt jelzálogként esetleg be is kebelezik. || b. Egyéb tartozás, kötelezettség, ill. az a pénzösszeg, amelyet meg v. ki kell fizetni. Vkinek v. vki számlájának a terhére ír: <vmely pénzösszeget> vkinek tartozásaként könyvel el; vminek (vmely rovatnak, tételnek, könyvelési számlának) a terhére: úgy, hogy abban kiadásként, ill. tartozásként szerepel; vkinek a terhére: úgy, hogy őt terheli <a fizetési kötelezettség>. A bíróság teljes tartásdíjat ítélt meg a férj terhére. A válást a férj terhére mondták ki. || c. (átvitt értelemben) Terhére ír v. ró vkinek vmit: vmely cselekedetet, eljárást, magatartást vkinek tulajdonítva helytelennek, rossznak minősít. A terhére → rótt bűncselekmény.
7. (jogtudomány) (Vmely büntetés) terhe alatt, mellett: a megnevezett büntetéssel jár <vminek az elkövetése, ill. elmulasztása>; az a törvényes következménye. → Fejvesztés terhe mellett v. alatt; fej- és jószágvesztés, hivatalvesztés, pénzbüntetés terhe alatt; jószágai elvesztésének terhe alatt; az egyesületből való kizárás terhe mellett. Büntetés terhe alatt tiltatik az egyes házakba behatolni. (Vajda János)
8. Másállapotban létel, áldott állapot; terhesség. Teherbe ejt vkit; teherbe → esik; teherben van. Anyám akkor volt teherben második leányával. (Jókai Mór)
9. (bizalmas) Tehervonat. A teher megvárja a személy érkezését. || a. (ritka, bizalmas) Teherautó. Féltonnás kis teher olcsón eladó.
Szóösszetétel(ek): 1. teherbér; teherhordás; teherhúzó; teherjármű; teherjegyzék; teherjog; teherkivetés; teherlépcső; teherlift; tehermozdony; teherpénztár; tehersúly; teherszállitmány; tehertöbblet; tehervállalás; 2. adóteher; jelzálogteher; jobbágyteher; kamatteher; közteher; túlteher.
terhetlen.
