tejes
tejes [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, (-ebb) [e,e]
1. (népies) Olyan [helyiség], ahol tejet árulnak. A tejes üzletből hordja a tejet. Vacsora helyett… valamennyi fiatal író pajtás velem együtt egy tejes boltba járt. (Jókai Mór)
2. (ritka) Tejjel készített, ízesített [étel]. Haj, azok a pompás magyaros ételek, a kövér levesek, jó marhahúsleves, vagy jó tejes vagy rántott levesek, mert leves nélkül az ebéd nem ebéd. (Móricz Zsigmond)
3. (rendsz. állítmányként) Olyan, amin tej van; tejjel leöntött, bekent. Tejes az asztal, a pohár. Töröld meg a szád, tejes. A macska megdézsmálta a tejet, még tejes a bajusza.
4. Olyan <növény, főleg gabona, kukorica>, amelynek éretlen, de kifejlődött terméséből tejnedv nyomható ki. Tejes búza, fű; tejes érés: az érés olyan foka, amelyben a szemekből tejnedv nyomható ki. Zöldbab, tejes kukorica… ez az újság kelmeteknél. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben) Az egyre hatalmasodó magyar klerikalizmus behálózta a zsenge, tejes kukorica agyvelejű ifjúságot. (Ady Endre)
5. (ritka) Nyálkás, lágy <hús>. A fiatal borjú húsa még tejes.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Tejet házhoz hordó, tejet háznál áruló személy. Reggel jön a tejes. A mi tejesünknél tejfelt, túrót is lehet kapni. || a. Tejet (is) árusító boltban a tej kimérését végző elárusító(nő)
Szóösszetétel(ek): tejesasszony; tejescsupor; tejesdézsa; tejesember; tejesfazék; tejesfindzsa; tejesfiú; tejeskifli; tejeslábas; tejeslány; tejesmálé; tejespogácsa; tejessajtár; tejeszsemle.
