teker
teker [e-e] ige -t, -jen [ë]
1. tárgyas (rendsz. helyhatározóval) <Fonalat, ruhaneműt> körben, gyűrű módjára többszörösen vmire v. vmi köré csavar. Cérnát teker az orsóra, a gurigára, a papírra; kendőt, nyakravalót teker a nyaka köré; kötelet teker a karjára. Szőke fürtét a leánynak Apja tekeré kezére. (Arany János) || a. Vmit vmibe teker; vmi köré szövetfélét, papirost v. más burkoló anyagot csavar, és ezzel teljesen betakarja. Sebesült lábát tiszta rongyba tekerte. A sárga dohányt… hüvelykének és mutatóujjának egyetlen bűvészmozdulatával a selyempapírba tekerte. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (kissé népies) <Forgatható tárgyat> saját tengelye körül forgat, csavar. Csigát, sajtót teker. A kormánykereket két kézzel tekeri.
3. tárgyas (népies) <Hajlítható v. szálas anyagból> csavarással előállít vmit. Szalmából kötelet, vesszőből gúzst teker; cigarettát teker.
4. tárgyas (átvitt értelemben, népies, tréfás) Ujja köré teker vkit: vkivel kedve, tetszése szerint bánik, azt teszi vele, amit akar; ujja köré csavar vkit.
5. tárgyas (átvitt értelemben, népies) Vmi tekeri az orrát: vmi csavarja (le) az orrát.
6. tárgyatlan (átvitt értelemben, durva) <Férfi> közösül vkivel. Az emberek elszeretik egymás feleségét… Jó példával elöljárt a pap, a régi. Rendre járta a házakat tekerni. Demoralizáló hatása volt. (Petelei István)
Igekötős igék: átteker; beteker; felteker; kiteker; leteker; megteker; összeteker; ráteker; visszateker.
tekerés; tekerhető; tekerődik; tekert; tekertet.
