tekerő
tekerő [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vmit teker (főleg 1–3), csavar. Fonalat orsóra tekerő munkásnő; a csigát tekerő munkás; a szalmából kötelet tekerő parasztlegény.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Olyan <érzet>, amelyet vmely erős, csípős szag idéz elő. Mintha tűt szúrnának orra cimpájába. Vagy mintha alatta reszelnének tormát, Tekerő nyilallást érze olyan formát. (Arany János)
II. főnév -t, -je [e]
1. Kézzel hajtott, forgatott v. így felhúzott gépnek, készüléknek a mozgásba hozatalára való fogantyú. A verkli tekerője. Két lába között egy furfangos szelencét [= kávédarálót] szorongat, aminek felül tekerője vagyon. (Jókai Mór) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Kulcs (2b). Most elnézik őt [= a lantost] eszelősen támolygani, Miután a lant tekerője kihullt s idegében semmi feszesség. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Csörlő (2)
3. (népies) Függőleges tengelyen forgó szerkezet, amelyre a legombolyítandó fonalat kifeszítik.
4. (tájszó) Nyenyere.
Szóösszetétel(ek): tekerőbot; tekerőcsiga; tekerőfa; tekerőfúró; tekerőlánc; tekerőpecek; tekerőrúd.
tekerős.
