tekint
tekint [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (-ni), (régies) teként
1. tárgyatlan (csak irányt jelölő határozóval) (választékos) Vkire, vmire, vhová tekint: hirtelen v. rövid ideig néz vkire, vmire, vhova. Vö: rátekint. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk tekint: jobbra-balra tekint. Átkozott perc volt az, amelyben mellettem elmenvén, szép gyilkos! reád tekintettem. (Csokonai Vitéz Mihály) Megvet egy bukfencet, s azután térden álltából Szekeres Pálra tekint. (Tömörkény István) Íjas… az öregúr arcába tekintett, mint előbb Ákos az ő arcába. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan és tárgyas (választékos) Néz (I. 1–2). Ám tekintsd e hidegséget Arcom holt vonásain… (Kölcsey Ferenc) Tisztán sütött… a hold karikája: Hidegen tekintett a rét fenekébe, Mint egy arany tepsi, szétmeredt a képe. (Arany János) Az árva pusztaságra jó messzünnen… falusi tornyok tekintenek. (Tömörkény István)
2. tárgyatlan (választékos) Gondolatait, figyelmét irányítja vki, vmi irányában. Bizakodással tekint a jövőbe. Úgy tekints az emberekre, Hogy a föld se jó, se ferde. (Reviczky Gyula) Egy szőke akác árnyán áll a lóca, Onnan tekintek a világba most. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben) Tekints reánk, tekints szabadság, Ismerd meg mostan népedet. (Petőfi Sándor) Rám tekint, pártfogón, e század. (József Attila)
3. (választékos) tárgyas Figyelembe vesz, szem előtt tart. Tekintse gyermekeit! Nem tekinti a költségeket. Ha nem tekinteném korát… Ha szüleidet nem tekinteném,… [Az] alispán úr… nem tekinti a megyét. (Vas Gereben) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies) Vkire v. vmire tekint: figyelemmel van vkire, vmire; törődik vkivel, vmivel. Nem tekint a családjára, a pénzre. Ha nem tekintenék korodra, állapotodra, akkor másként cselekedném. A tek. Urnak oly nemes szíve vagyon, hogy az érdemetlenre is tekint (Csokonai Vitéz Mihály) || b. tárgyas Vkit, vmit tekintve: a) tekintetbe, figyelembe véve; gyermekeit tekintve; korát tekintve; a személyt nem tekintve; b) vmire nézve, vmi szerint, vminek az alapján, vmi miatt. A helyzetet tekintve; a veszélyt tekintve. || c. tárgyas Tekintve hogy: mivel, minthogy. Tekintve, hogy az idő kiderül, indulhatunk a kirándulásra.
4. tárgyas Vkit, vmit vminek, vmilyennek tart, ítél, vmiül elfogad; vminek felfog vmit. Becsületbeli ügyének, saját ügyének, szíve ügyének tekint vmit; feladatának tekint vmit; hadizsákmánynak tekint vmit. A család fejének tekinti magát. Ellenségének tekinti őt. Tartozását kiegyenlítettnek tekinti. A muftit a törökök úgy tekéntik mint vallásoknak… orákulumját. (Mikes Kelemen) Úgy tekintem önt, mint családunk régi barátját. (Csiky Gergely) Nem vagyok politikus, nem mosolygok azokon, akik a történelmet kényszerű törvények eredőjének tekintik. (Karinthy Frigyes) Egyenrangúnak tekintette magát a szegény emberekkel. (Móricz Zsigmond) || a. Meg nem történtnek tekint vmit: vmely kellemetlen, kínos esetet hajlandó elfelejteni, s nem tart igényt elégtételre. Részeg barátja botrányos viselkedését nagylelkűen meg nem történtnek tekinti.
Igekötős igék: alátekint; áttekint; betekint; beletekint; eltekint; előretekint; feltekint; félretekint; hátratekint; hazatekint; idetekint; kitekint; körültekint; letekint; megtekint; odatekint; összetekint; rátekint; széjjeltekint; széttekint; túltekint; utánatekint; végigtekint; visszatekint.
tekintés; tekintett; tekinthető; tekintő.
