tekintélyes
tekintélyes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, akinek tekintélye van, aki vmely területen tekintélyt, elismerést vívott ki magána. Tekintélyes egyéniség, író, kereskedő, politikus, tanár, történetíró. Mindennap látni ősrégi családok leszármazóit, akik szívesen lépnek frigyre a tekintélyesebb gyárosok… gyermekeivel. (Ambrus Zoltán) Van [a rokonaim között] …tekintélyes, tisztességes ember is. (Kaffka Margit) || a. Olyan <személy>, aki megjelenésével, külsejével első látásra is bizonyos tiszteletet ébreszt maga iránt; tekintélyt keltő. A kalauz… feltűnt ajtóm előtt egy másik paszományos, tekintélyes alkalmazottal, aki fehér kesztyűt viselt. (Kosztolányi Dezső) || b. Ilyen személyre valló, rá jellemző, vele kapcsolatos <magatartás, megnyilatkozás>. Tekintélyes hangon. A napokban egy villanyos-megállónál egy tekintélyes megjelenésű úriasszonyt látok… (Móricz Zsigmond)
2. Tekintélyt adó, tekintélyt szerző. Tekintélyes állás, hivatal.
3. (átvitt értelemben) <Méreteit, számát, mennyiségét, tekintve> elismerést érdemlően nagy; jókora, jelentős. Tekintélyes hányada vminek; tekintélyes jutalom, mennyiség, örökség, összeg; tekintélyes számban. Tekintélyes könyvtára van. Jövedelmének tekintélyes részét közcélokra fordította. A költségvetésben a művelődésre szánt összegek tekintélyes helyet foglalnak el. Látta mindenki a tekintélyes hasznot, mely a nyereséges üzletből mutatkozott. (Vas Gereben) Másnap estig… tekintélyes sereg csoportosult össze Arduan várában. (Jókai Mór)
tekintélyesség.
