tele
tele [e-e] határozószó, igekötő és melléknév
I. határozószó (főleg a van (volt, lesz) igék mellett v. állítmányként)
1. Vmivel megtöltve, úgy hogy környező határain, oldalfalain belül nem fér több bele. Nyomósítva rendsz.: színültig, csordultig tele. A kancsó, a hordó, a zsák tele van. Tele van a szeme könnyel. Tele van a szája. (szójárás) Ha fénylik Vince, tele lesz a → pince. A mi emberünk se rest, Oda nyargal egyenest A lyuk mellé, S bele önté A veder vizet; Torkig tele lett. (Petőfi Sándor) Egy szuszék áll az ajtónál, tele ocsúval. (Mikszáth Kálmán) Szem sós könnyel van tele. (Kosztolányi Dezső) || a. (túlzó) (Pukkadásig) tele van a hasa: a) nagyon sokat evett; b) (ritka) nagy jólében él, általában sok és jó ételeket eszik. Könnyen beszél az, akinek a hasa tele van. || b. Olyan állapotban, hogy tere bár nem tömötten, sűrűn, de teljesen, minden részében be van töltve a szóban forgó légnemű anyaggal. Tele van a ház hagymaszaggal, füsttel. || c. (túlzó) <Hangzást, mondást jelentő szóval, kifejezéssel kapcs.:> Vmi tele van vmivel: örökké, szüntelenül hangzik benne valami. Tele van a ház lármával, zsivajjal, a gyermekek kacagásával. Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele. (Petőfi Sándor) Folytonos panasszal van tele a ház. (Móricz Zsigmond)
2. Teljesen megrakott állapotban; annyira megrakva, hogy nem fér rá több. A szekér már tele van. A polc tele van (könyvekkel, edénnyel).
3. (túlzó) Olyan állapotban, hogy a szóban forgó dologból v. személyekből, állatokból a szokottnál, a kelleténél több van ott (közte v. benne). A kamra tele van élelemmel. Az áruház tele van áruval. Tele van a föld kővel, a búza gazzal. Tele van a konyha léggyel. Tele van a város idegenekkel. A dolgozat tele van hibákkal. Kevi csárda reggel óta tele van, Teli van. (Arany János) || a. (túlzó) A kelleténél jobban, bőségesen ellátva, túlterhelve. Tele van a → zsebe. Tele van pénzzel. Itt mindenfelé tele vagyunk kifőzőkkel. (Móricz Zsigmond) || b. (túlzó) Tele van adóssággal: nagyon sok adóssága van. || c. (népies) Vki v. vkinek a feje tele van (borral): részeg. Ha néha éccaka… bejött, tele volt borral. (Móricz Zsigmond)
4. (túlzó) <Vmely felületről szólva:> teljesen v. nagyon sűrűn beborítva vmivel. Tele van az arca szeplővel. Tele van a rét virággal.
5. (átvitt értelemben, túlzó) A szóban forgó dologgal örökösen elfoglalt állapotban. Tele van (a két keze) munkával; tele van tervekkel; tele van a feje (gonddal): azt se tudja, mit csináljon a sok gondtól; (ritka) tele van a feje vkivel: folyton rágondol, rendsz. azért, mert szerelmes bele. [A kérő] már nyilatkozott, s a leánynak tele van vele a feje. (Jókai Mór) Ráby Mátyás…, aki tele van az ő [=József császár]… liberális eszméivel. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Tele van vmivel v. (ritka) vkivel: folyton (büszkén) emlegeti. Örökösen azzal van tele, hogy külföldre utazik. Mind azzal van tele, jön Kossuth; így jő, úgy jő. (Tolnai Lajos) Folyton a pataki rokonokról beszélt… s nagyon tele volt velük. (Móricz Zsigmond) || b. Tele van a falu, város (stb.) vmivel: folyton arról beszél mindenki. Tele van a falu azzal a pletykával, hogy… Mindenütt beszélik…, tele van az egész környék. (Mikszáth Kálmán) || c. Tele van vmivel: nem fogy ki vmely mondanivalóból. Mindig tele van hírekkel, adomákkal, panasszal. Tele vagyok, dallal vagyok tele. (Arany János) || d. (túlzó) Tele van (a szíve) vmely érzéssel, érzelemmel: egészen, teljesen, kelleténél nagyobb mértékben vmely érzés, érzelem hatása alatt van; csak vmely érzés, gondolat foglalkoztatja; (csordultig) tele van a szíve: érzelmein alig bír uralkodni, érzéseit alig tudja magába fojtani; tele van → búval-bajjal; tele van bajjal, gonddal: sok a szomorúsága, a gondja (és erről állandóan panaszlodik). Szívem lelkem tele volt. (Tolnai Lajos)
6. (állítmányként) (választékos) Tele (I. 1–5) van. Tele a zsák. Tele a polc edénnyel. Tele a rét virággal. Juhász legény, szegény juhász legény! Tele pénzzel ez a kövér erszény. (Petőfi Sándor) Lelkem zavarral és búval tele. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Minden zsebe tele ritkasággal. (Justh Zsigmond) Ha most a magyar Föld | Tele búval, gyásszal, Mit jót csinálhattok Egy vén búsulással? (Ady Endre)
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a tele- igekötős címszavakat.>
B. <Önállósítva, tele- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, v. tele- igekötős igét tartalmazó, megelőző közlés nyomósításaként a szóban forgó igével egyértékű.> Teleetted magad? – Tele [= igen, teleettem magam]. Teleittad magad? – Tele.
III. melléknév (határozóragos és középfokú alakokként a teli megfelelő alakjai használatosak)
I. Általában olyan, ami (vmivel, vkikkel) megtelt, tele (I. 1–5) van. Tele szekér; vendégekkel tele ház; gazzal tele búza; szeplővel tele arc; tervekkel tele fej; csordultik tele szívvel. Tele fejjel s üres zsebbel jött haza korán reggel. (Jókai Mór) Hyllus… találkozik anyjával. Mi itt egy pathetikus kitörésekkel tele jelenetet várnánk, mint mikor Hamlet kerül szembe anyjával. (Péterfy Jenő)
II. (rendsz. túlzó is) <Állandósult szókapcsolatokban: átvitt értelemben is.>
1. Tele marokkal: a) annyi(t), amennyi egyik v. mind a két markába belefér. Adok cseresznyét egy tele marokkal. b) (átvitt értelemben, választékos) bőségesen, pazarul. A szép őszi reggel tele marokkal szórta sugarát. (Tolnai Lajos)
2. Tele tüdővel: tüdejét levegővel teleszíva, mély lélegzetet véve. Tele tüdővel szívja a friss levegőt. Tele tüdővel kiált. || a. (átvitt értelemben) Ahelyett, hogy tele tüdővel színá a szabadság virágos mezejének illatát,… visszatér az elhagyott nyirkos helyekre. (Jókai Mór)
3. Tele szájjal v. (durva) tele pofával: a) úgy, hogy a szája tele van vmivel. Nem illik tele szájjal beszélni, nyeld le, ami a szádban van. [A tüzet] Diabolka tele pofával fújta. (Jókai Mór); b) mohón, egyszerre sokat a szájába véve. Tele szájjal eszik, pofáz, zabál; c) úgy, hogy a száját igen nagy mértékben nyitja és mozgatja. Tele szájjal beszél, kacag, hahotáz; d) (átvitt értelemben) nagy hangon, fölényesen, handabandázva. Tele szájjal kiabál, szónokol.
4. Tele torokkal v. torokból: hangosan, teljes hangerejével, torka szakadtából. Tele torokkal elkiáltotta magát. No ez is szép pár lesz,… szólt bele torokból kacagva az úr. (Jókai Mór) Édesapám mindig első énekes volt minden templomban… Mi bőgtünk, fül nélkül, de tele torokkal. (Móricz Zsigmond)
