telepedik
telepedik [e-e-ë] tárgyatlan ige (jelentő mód jelenben ritk.) -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë], (kissé bizalmas) telepszik
1. Vhova telepedik: leülve v. lefeküdve kényelmesen elhelyezkedik, helyet foglal vhol. A földre, a karosszékbe telepedik. „Endre, Endre! bizony félek, hogy megjártad…”. Így szólt Márton gazda búsongó Endréhez | Mellé telepedvén az asztal végéhez. (Vörösmarty Mihály) A piac házai mellé egy falka janicsár… telepedett. (Gárdonyi Géza) Az ablak melletti ülésre telepedett. (Kosztolányi Dezső) || a. <Kisebb állat v. ilyenek tömege> vhova szállva hosszabb ideig ott marad. Legyek telepedtek a konyha ablakába. Télen a verebek mind erre a fára telepednek. [A jámbor tehén.] Dús tőgye duzzadt, nagy szemére zúgva | bögölyhad-köd telepszik. Lába durva. (József Attila) || b. <Felhő, köd> vhova ereszkedve, hosszabb ideig ott marad. Ősszel köd telepszik a völgyre. A felhő a magas hegy oldalára telepedett.
2. Telepedik vhova: elfoglalja leendő állandó lakóhelyét vhol; költözik vhova. Falura telepedett. A török uralom után sok idegen telepedett Magyarországra. Csöndes magányban keresék tanyát, Sötét erdő völgyébe telepedtem. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: áttelepedik; betelepedik; feltelepedik; hazatelepedik; kitelepedik; letelepedik; megtelepedik; mellételepedik; odatelepedik; rátelepedik; szembetelepedik; végigtelepedik.
telepedés; telepedett; telepedő.
