telepes
telepes [e-e-ë] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, akit vhová telepítettek. Az elnéptelenedett falvakba telepes földmunkások költöztek be. || a. Ilyen személyekből álló közösség. || b. (ritka) Vmely telepen lakó <személy>.
2. (fizika, villamosság) Teleppel (4) fölszerelt, ezzel működő. Telepes készülék, rádió.
3. (növénytan) Olyan <alsóbbrendű növény>, amelynek teste nem tagozódik gyökérre, szárra és levélre. Telepes medúzák. A gombák, a moszatok és a zuzmók telepes növények.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Telepes személy. Csángó telepesek Tolna megyében. Az új bérleteket csak úgy szabad megcsinálni, hogy az új telepesek köteleztessenek arra, hogy a kijelölt új telepeken egymás mellett építkezzenek. (Móricz Zsigmond)
