televény
televény [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (földrajz, mezőgazdaság) Szerves eredetű elkorhadt, elbomlott anyag <a talajban, a termőföldben>. A televényben a növények számára sok tápanyag van. A talajban a televényt szerves trágyával szaporítják. [A növény] elkorhadván, televénnyel fedi a földet. (Csengery Antal)
2. (átvitt értelemben) Ebben bővelkedő, zsíros, kövér termőtalaj; termőföld. A lusta magyar televény maraszt. (Juhász Gyula) Földmíveshez hasonlította magát, ki a magot elveti s gondoskodik, hogy alkalmas talajra találjon. Csakhogy a mag vagy televényre hullik, vagy sziklára. (Kosztolányi Dezső)
3. jelzői használat(ban) <Csak ebben a szókapcsolatban:> Televény föld: televényben gazdag, termékeny f. Paradicsom támadt, melynek kövér televény földében csak az apró csigahéjak engedik még gyanítani, hogy ott valaha vízfenék volt. (Jókai Mór)
televényes.
