téma
téma főnév témát, témája (régies írva: thema, théma is) (irodalmi nyelvben)
1. Tárgy (2a, 3). írásmű tárgya, beszédtárgy. Állandó, elcsépelt, jó, népszerű, örök, remek, új téma; korszerű, törtnelmi téma; van, nincs témája; más témára tér v. ugrik; → erőltet vmely témát; felvet, kitűz, megvitat vmely témát; a témától elkalandozik v. eltér. Ezt a témát kimerítettük. Az író nehéz témát választott. Petrarca s nálunk Kisfaludy, fáraszt a thema örök azonosságával. (Arany János) A férj szemlátomást kerülte a thémát. (Mikszáth Kálmán) Szokásos témájukon nyargalásztak: nyelvészeti kérdéseket fejtegettek. (Krúdy Gyula) Mindig számtalan témám van készenlétben, soha témahiányban nem szenvedtem. (Móricz Zsigmond)
2. (zene) Vmely zenemű alapját alkotó rövidebb-hosszabb zenei gondolat, amelyet a zeneszerző különféle változatokban bővebben kifejt. Kodály számos népi eredetű témát dolgozott fel.
3. (nyelvtudomány, elavult) <Indoeurópai nyelvekben> névszók és igék főalakjai, amelyekből mint tövekből a többi alak megszerkeszthető. Mi a német gehen ige témája? – Gehen, ging, gegangen. A latin amo ige témája: amo, amare, amavi, amatum. || a. (nyelvtudomány) Idegen nyelvi ragozási példa, minta, paradigma.
Szóösszetétel(ek): 1. témahiány; témakezelés; témakör; 2. beszédtéma.
témájú; témátlan.
