temet
temet [e-e] ige -tem, -ett [e, ë], temessen [e-e-ë]
1. tárgyas <Holttestet v. állati tetemet> sírba, ill. földbe vájt gödörbe helyez és földdel betakar, elföldel. Az elesetteket a csata után meszes gödörbe temették. A gyerekek most temetnek egy kanárit. A hegyre temette a hős tetemet, S dárdát maga tűze le sírja felett. (Czuczor Gergely) S a fél tábor temetkezik; Temeti a másik felét, Dombbal fedi nyugvó helyét. (Arany János) || a. tárgyas <Holttestet> vmely közösség körében szokásos formák, esetleg szertartások keretében, végtisztességet adva sírba helyez és földdel betakar. → Ágyútalpon temetik. Holnap temetik a vasúti szerencsétlenség áldozatait. Elmondhatnám éltemet, sok Nehéz ostromával; Ki pártolt el? kit temettem? (Tompa Mihály) Nem kérdeni, hogy kit temetnek, Csengettyűzni a gyászmenetnek. (Ady Endre) A fiait csókolta némán, Halottjait némán temette. (Kosztolányi Dezső) || b. (bizalmas) Temet vkit: a) a temetési szertartást végzi, ill. a gyászbeszédet mondja vki fölött. Ki temeti az elhunytat? Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás); b) elparentálja (a). Ráértek még temetni engem. || c. (tárgy nélkül) A pap egész nap temetett. A malom erében a régi temető fekszik, oda már harminc esztendeje nem temetnek. (Nagy Lajos)
2. tárgyas (átvitt értelemben) Vmi maga lá temet vmit v. vkit: nagy tömegével teljesen elborít, elföld, s ezzel rendsz. elpusztít vkit, vmit. A beomlott ház maga alá temette lakóit. A lavina maga alá temette az egész falut. A ló maga alá temette lovasát.
3. tárgyas. (átvitt értelemben, választékos) <Vkit, vmit, kül. vmely testrészt> dug, rejt vhova. Kezébe, tenyerébe temette arcát, fejét. A boldogok köréből Száműzve, e zárdába temetett. (Szigligeti Ede) E roppant éjszaka fekete köpenyében Hová temette arcát, mely rejtett, lágy redőbe? (Tóth Árpád) Fejét tenyerébe temette. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Érzést, megnyilatkozást> eltitkol, elrejt. Jött Ete hős iszonyú gondját lelkébe temetve. (Vörösmarty Mihály)
4. tárgyas (átvitt értelemben) Vmit vmibe temet: bánatát, fájdalmát úgy akarja felejteni, hogy ivással, mulatsággal v. munkával foglalja el magát. Munkámat megkettőztetném, hogy bánatomat abba temethessem. (Táncsics Mihály)
Igekötős igék: alátemet; betemet; beletemet; eltemet; hozzátemet; letemet; rátemet; visszatemet.
