temetés
temetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A temet (1) igével kifejezett cselekvés, tevékenység, szertartás, a halott elföldelése, ill. az elföldeléssel, elhamvasztással járó szertartás. Fényes, szép temetés; részt vesz vkinek a temetésén; temetést rendez. Rengeteg ember vett részt a híres művész temetésén. Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kisérnek? (Petőfi Sándor) Temetést láttam s összeborzadék. | Ez hát a léti cél [= a lét célja]? Ez hát a vég? (Komjáthy Jenő) Tóthné és Mari nem voltak otthon, a szegény mezernyei doktorné temetésére mentek el. (Mikszáth Kálmán) A temetés hűvös, szeles időben folyt le, s kocsiban mentek haza. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): temetéshely; temetésrendező.
