templom
templom [e] főnév -ot, -a
Általában vmely istenség tiszteletére szánt, rendsz. nagyobb díszes épület.
1. <Keresztényeknél> nyilvános istentisztelet tartására való, rendsz. egy v. több tornyú, nagyobb épület. Evangélikus, katolikus, református templom; templomba jár; templomba megy. Szóláshasonlat(ok): szegény, mint a templom egere: nagyon szegény, koldusszegény. A homályból kék gyümölcsfák orma Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop, Egy-egy város templomának tornya. (Petőfi Sándor) Pompás magyarok, templomból jövet | Mentek át a Kalota folyón. (Ady Endre) Félig hunyt szemmel ültem a templom egy hátrább eső padjában. (Kaffka Margit) || a. (bizalmas) <Zsidóknál> zsinagóga. A szegedi zsidó templom. || b. (bizalmas) <Mohamedánoknál> mecset. A mohamedán templomba nem szabad cipővel belépni. || c. <Sokistenhívő vallásokban> az az épület, ahol az istenszobro(ka)t tartják, és rendsz. áldozatokat szoktak bemutatni. Buddhista templom; görög, római templom; Diana, Zeus temploma. || d. (bizalmas) Templomi ájtatosság, istentisztelet. (népies) Templomba harangoznak: istentiszteletre h-nak. Sietős az útam, Reggeli templomra. (Arany János) Templom után minden ember hazatakarodott. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Kulturális értékek szolgálatában álló épület. A művészet, a tudomány temploma. Felavatták a művészet legújabb templomát.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A természet temploma; a természet (2) mint áhítatos érzelmeket keltő környezet.
Szóösszetétel(ek): 1. templomablak; templomajtó; templomépítés; templomépítő; templomfosztogatás; templomfosztogató; templomkarzat; templomszentelés; templomszolga; 2. csarnoktemplom; fatemplom; főtemplom.
templomocska.
