tengely
tengely [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (műszaki nyelv) Forgó v. lengő mozgást végző (esetleg nyugvó) testek, kül. géprészek alátámasztására, fordítására, hordására való rúd. → Bütykös tengely; a kerék, az óra tengelye. A mutató egy tengely körül elfordítható. A két mozgó részt egy tengely köti össze. || a. Rendsz. kör keresztmetszetű rúd, amely az erőgép munkáját forgássá változtatva szíj- v. kötélhajtás útján más munkagépre viszi át. || b. (közlekedés) Rendsz. acélból készült rúd, amelyre a járművek kerekei támaszkodnak. Első, hátsó tengely; állótengely: olyan t., amely nem forog a kerékkel; autó, szekér, vagon tengelye; tengelyen (szállít, utazik, van): kocsin, szekéren, autón, vonaton; tengelyt akasztó sár: a) a kocsi, a szekér tengelyének magasságáig érő, a jármű haladását akadályozó v. lehetetlenné tevő latyak v. s.; b) nagy s. [A hintót] olyan szerencsésen viszi neki az ügyes kocsis a hátulsó tengelyével a szegletkőnek, hogy Csollán Berti nem is ugrik, de repült ki. (Jókai Mór) S mint züllött rívó tengelyen. Átfordulnak a régi… Búbánatok szédülő lelkemen. (Tóth Árpád) Akkoriban vándorlással foglalkozott, utazott tengelyen vagy az apostolok lován. (Krúdy Gyula)
2. (fizika, mértan) Általában képzeletbeli egyenes; azokat a pontokat köti össze, amelyek a test v. a síkidom forgása közben mozdulatlanok maradnak, ill. amelyre vonatkoztatva a test v. a síkidom két-két megfelelő pontja szimmetrikus helyzetben van. Forgási, optikai tengely; → poláris tengely; → szabad tengely; a bolygó, a Föld tengelye; a kép tengelye; megfordul (vki) a saját tengelye körül: teljes körfordulatot tesz. A gép [= a világegyetem] forog, az alkotó pihen. Év-milliókig eljár tengelyén, Míg egy kerékfogát ujítni kell. (Madách Imre) Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. (József Attila) || a. <A koordináta rendszerben> azoknak az egyeneseknek egyike, amelyekre vonatoztatva vmely síkbeli v. térbeli pont helyzete meg van határozva. Az x és y tengely. || b. <Az optikában> fénytörő felületek törési központjait összekötő egyenes. A lencse tengelye. || c. <Mértani, fizikai testekben> a szemben levő megfelelő sarkokat, éleket v. felületeket összekötő egyenes. A kristály tengelyei. || d. Két pólust összekötő egyenes. Mágneses tengely.
3. Tág. ért. <forgó darab csapágyában> szeg; csap.
4. (növénytan) A virág tengelye: a kocsánynak az a része, amelyen a virág v. virágzat levelei nőttek.
5. (sajtónyelvi) Az a legfontosabb, leglényegesebb alapvető elem, amely köré mint középponti, összefogó, meghatározó elem köré a többi elem csoportosul. A mű cselekményének tengelye; a terv tengelye; vki politikájának a tengelye; a megállapodás tengelye. A darab tengelye már nem pusztán a karénekekben mozog. (Péterfy Jenő) || a. Két v. több – földrajzilag távolabb eső – súlypontra támaszkodó politikai hatalmi csoportosulás, szövetség. (történettudomány, sajtónyelvi) A Berlin–Róma(–Tokió) tengely: a fasiszta Németország és Olaszország (, majd a velük szövetkezett Japán) imperialista, háborús szövetsége.
Szólás(ok): tengelyt akaszt v. összeakasztja a tengelyt vkivel: (rendsz. szándékosan, ill. a kitérés lehetőségeivel nem élve) összevész, nézeteltérésbe kerül vkivel.
Szóösszetétel(ek): 1. tengelyacél; tengelyalj; tengelycsapágy; tengelycsapat; tengelyemelő; tengelyeszterga; tengelyfa; tengelyház; tengelyirány; tengelykenés; tengelyköz; tengelyközlőmű; tengelymozgás; tengelynyomás; tengelypolitika; tengelypróba; tengelysúrlódás; tengelyszár; tengelyszimetria; tengelytámaszték; tengelytok; tengelyvas; tengelyvég; 2. forgástengely; forgótengely; földtengely; főtengely; hossztengely; kardántengely; közlőtengely; lengőtengely; szemtengely; világtengely.
tengelyes; tengelyű.
