tény
tény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A valóság folyamtában lezárt szakaszt alkotó esemény, jelenség, mozzanat; olyan, ami a valóságban előfordulhat v. megtörtént. Cáfolhatatlan, közismert, nyilvánvaló, örvendetes, puszta, szomorú, való tény; vmely tényt lerögzít, megállapít; számol a tényekkel. Tény az, hogy ott egy egész ötvösművészet fejlődött ki. (Jókai Mór) Tény az, hogy … csak nekem tartozik számadással, senki másnak. (Herczeg Ferenc) || a. (rendsz. többes számban) A valóság az elmélettel, az általánosításokkal ellentétben. A tények → világánál; (gúnyos) nem befolyásolják a tények: a nyilvánvaló valóság ellenére is ragaszkodik álláspontjához; tényekből ítél; tényeket hoz fel bizonyításul. Elméletét egyre keményebben cáfolják a tények. Ez megfelel a tényeknek. A tények beszélnek mindig és mindenütt. (Mikszáth Kálmán)
2. Vmely jelenség megléte, előfordulása mint adott körülmény, ill. vmely cselekedetnek, vmely változásnak megtörténte, végbemenetele. → Befejezett v. bevégzett tény; → befejezett tények elé állít vkit; → befejezett tényeket teremt. Az a tény, hogy ő itt van… Már felszólalásának a ténye is megkapott, még inkább a hangja. Magyarországnak szorosabb viszonya a monarchiával bevégzett tény. (Kemény Zsigmond) || a. (irodalmi nyelvben) Vkinek elkövetett tette. Semmiéle kompromittáló tényt el nem követtünk. (Jókai Mór)
3. Vmely különleges elbírálás alá eső v. vmely szempont szerint megítélt cselekedet, eset, történés. Hadi tény: hadviselésben döntő, nevezetes katonai tett; jogi tény: olyan eset, amelynek a jogszolgáltatásban következményei vannak; történeti tény: olyan esemény, amelyet a történelem mint megtörténtet igazol.
4. Olyan valóságos körülmény, adat, amely vizsgálódásra, következtetésre, elmélet kialakítására alkalmas anyag. Adott, tapasztalati tény; tényeket sorol fel; előadja a tényeket; megvizsgálja az elébe tárt tényeket.
5. Kézzelfogható, magától értetődő, bebizonyított állítás, tétel, igazság. Bebizonyított, kézzelfogható tény. Elismert tény, hogy… Kétségtelen tény, hogy…
Szóösszetétel(ek): tényállítás; tényfelvétel; tényvizsgálat.
