tényező
tényező [ë] főnév -t, -je [e]
1. Az a mozzanat, amely vmely tény létrejöttében v. vmely folyamatban hatóerőként, vmely egésznek egyik alkotójaként szerepel. El nem hanyagolható, fontos, gazdasági, tekintetbe veendő tényező. A munkafolyamat személyi és tárgyi tényezői. A földművelésben van egy bizonytalansági tényező: az időjárás. A dallamosság magában csak egyik tényezője a költemény jóságának. (Arany János) || a. Az a személy, ritk. csoport, aki, amely vminek a létrejöttében, vmely folyamatban v. működésben szerepel. Az intézmény felelős tényezői; társadalmi tényezők. A magyar nemzet még bukásában is azon öncélú életerős tényezők közé lőn sorolva, melyekkel számolni lehet, számolni kell. (Kossuth Lajos) A nőegyletek is nevezetes tényezők voltak. (Jókai Mór)
2. (mennyiségtan) A szorzás műveletében az a mennyiség, amelyet a másikkal, ill. amelyikkel a másikat megszorozzuk (a szorzó v. a szorzandó). || a. (mennyiségtan) Közös tényező: két, egymással kapcsolatban levő matematikai kifejezésben előforduló ugyanaz a mennyiség.
Szóösszetétel(ek): törzstényező.
tényezőjű; tényezős.
