tényleg
tényleg [e] határozószó
1. A tény(ek)nek, a valóságnak megfelelően; (helyesebben:) valóban, csakugyan, igazán. Az eset tényleg megtörtént. „No markolja meg kend azt a kis vasat, ne féljen tőle… hiszen az már hideg”… s felkapta a vasat a földről mert tényleg hideg volt. (Móricz Zsigmond)
2. <A beszélő v. a szóban forgó személy állásfoglalásának, véleményének megfelelően; (helyesebben):> csakugyan, valóban, igazán. Ez a leány tényleg szép! Ha… én egy ilyen anyát akkora imádattal tudtam körül venni: mekkorát kellett nyújtanom annak a feleségnek, aki annyival különb: mert tényleg sokkal jobb gazdaasszony volt. (Móricz Zsigmond) || a. <Henye töltelékszóként.> Hát ez tényleg nagyszerű, hogy eljöttél!
