térd
térd főnév -et, -e [e, e], (népies) térgy
1. Embernek, esetleg állatnak a combja és alsó lábszára közötti ízület <embernél gyak. a két lábé együtt>. Merev, roggyant, roskadozó térd; vkinek a térde → kalácsa; hasogat a térde v. a térdében nyilall; inog a térde; → meghajlik a térde; → összecsuklik a térde; remeg, roskadozik a térde; lába nem → hajlik térdben v. nem hajlik a térde; megoperálják a térdét; térdet hajt v. meghajtja (a) térdét: alsó lába szárát hátrahajlítva, kissé leereszti törzsét, v. térdeplő helyzetbe ereszkedik; (átvitt értelemben, választékos) térdet hajt v. meghajtja (a) térdét vki előtt: elismerését, hódolatát fejezi ki; elismeri vkinek a tekintélyét, akaratát, v. enged neki; (átvitt értelemben, régies) térdet, fejet hajt vki előtt: nagyon alázatosan meghajol vkinek a tekintélye v. akarata előtt; megalázkodik. Oh égi kar, segélj!.. Hajolj, merő [= merev] térd. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Kül. ennek elöl kidomborodó felszíne, a rajta levő bőrrel. Gömbölyű térd; térde közé vesz v. szorít vmit; térden: térdelő helyzetben; térden → áll; térden csúszik vki előtt: (átvitt értelemben is) teljesen megalázkodik; térden csúszva is: akármilyen nehézségek, megalázkodás árán is; térden kér vkitől vmit: letérdelve kéri tőle; vmi térden alul v. felül térdig ér <a deréktól v. a földtől számítva>; a hó térdig ér; a szoknya térdig ér; (átvitt értelemben, túlzó) térdig gázol a vérben: öldöklő csatában vérontásban, tömegmészárlásban vesz részt; (rendsz. túlzó) térdig jár a sárban; térdig → lejárja a lábát; térdre!: <vezényszóként:> térdelj v. térdeljetek le!; térdre borul: a) hirtelen letérdel <rendsz. hódolat, imádás jeléül>; b) <vki előtt> megalázkodik, v. megalázkodva könyörög; térdre → esik, → hull; térdre kényszerít vkit: (átvitt értelemben is) fizikailag v. szellemileg legyőzi, úgyhogy az elismeri felsőbbségét; térdre omlik, rogy, roskad, veti magát. Piszkos a térde. Lehorzsolódott a bőr a térdről. Térden kértem az orvost, hogy szedje össze minden tudományát. (Gárdonyi Géza) A gömbölyű térdek… hullámzása hozták a vérét. (Krúdy Gyula)
2. A combnak e fölötti alsó része. Térdén lovagoltatja, térdére → fektet (vkit). Térdére veszi a gyermeket. Csapkodja a térdét. Édesapámnak azonnal a térdére telepedtem, amint hazajött, s leült az asztal mellett. (Móricz Zsigmond) Szívszakadva rohant, hogy megigazítsa Bettina térdén a plédet. (Hunyady Sándor)
3. <Ruhadarabon> a térdet (1a) fedő rész. Kiszakadt a nadrágom térde. Ha a nadrágom alja, térde Nem volna oly nagyon megsértve:… Arszlánnak is beilleném. (Petőfi Sándor) || a. (ritka) A hosszú nadrág e részén gyak. keletkező kipúposodás. Micsoda térde van annak a nadrágnak!
Szólás(ok): (kissé durva v. tréfás) (az) ángyod v. (a) keresztanyád térde!: szó sincs róla!; mit jut az eszedbe?!; térdig kopik a lába v. térdig koptatja a lábát: sokat jár vmi után, vminek az érdekében; ld. még kalács.
Szóösszetétel(ek): térdbőr; térdcsat; térdfájás, térdficam, térdforgás, térdízület, térdkötő; térdmelegítő, térdporc, térdrugózás, térdszaggatás, térdszalag, térdszorítás, térdvápa; térdzokni.
térdes; térdű.
