tereget
tereget [e-ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
tárgyas Vmit tereget: több összegyűrt, összegöngyölt v. nedves állapotban levő kisimuló anyagot, kül. kimosott fehérneműt egyenként kiterít, ill. darabjait egymás után, széjjelnyitogatva elhelyezi (vhova). Ruhát tereget: a kimosott ruhákat száradni teríti; (átvitt értelemben, bizalmas) más szennyesét teregeti: vkire szégyent hozó ügyet (kárörvendve) tárgyal, terjeszt. Összecsavarás előtt újságpapírt tereget a szőnyegekre. || a. tárgyas (ritka) Ismételten kiterít, kiterjeszt, szétterít vmit. A kemence lobogó fénye… teregeti a maga árnyékát ott künn az udvaron. (Mikszáth Kálmán) || b. (tárgy nélkül) Kimosott fehérneműt száradni akaszt, terít. Felmegy teregetni a padlásra. [Mama.] Csak ment és teregetett némán… | s a ruhák fényesen, suhogva, | keringtek, szálltak a magosba. (József Attila)
Igekötős igék: alátereget; eltereget, feltereget; kitereget, letereget; széjjeltereget; széttereget.
teregetés; teregetett; teregethető; teregető.
