terem [1]
terem [1] [e-ë] ige termek [e-ë], -sz v. termesz [e-e], termünk, -tek [ë] (termetek) [e-ë-ë] -tem [e] v. termettem [e-ë-e], -jen [ë] (I. 1–3. és II. 1–3. jelentésben csak 3. személyben)
I. tárgyatlan Létrejön.
1. <Növény> vhol életre fakad és kifejlődik; sarjadva nő; megterem. Itt jó búza terem. Fekete földben terem a gabona. Az erdőben gomba terem. Ott is terem, ahol nem vetik. Ezen a földön csak gaz, gyom, dudva terem. Jó fű terem rajta. Akkor lesz, mikor lesz Visszajövetelem, Mikor egy szem búza Száz keresztet terem. (népköltés) S apjával fogadta őt be egy sírverem, Rajta zöld pázsit és tarka virág terem. (Petőfi Sándor) || a. <Gyümölcs, termés vmely fán, növényen> kifejlődik, megérik. Ezen a fán több alma terem, mint a másikon. || b. (alany nélkül is) <Az ismert, szóban forgó v. általában a termesztett növény, ill. gyümölcse, termése> termesztés, művelés által lesz, létrejön. Terem vkinek vmiből. Ha nem is sok, de vmi termett. Ami kevés terem, azt feléli. Szépen termett az idén. Mennyi termett a cukorrépából? Termett neki szépen.
2. (ritka, népies, régies) <Más vmi, pl. vmilyen állat, anyag> keletkezik, előfordul vhol. Száraz fában terem a szú. Ó mely sok hal terem a nagy Balatonba… (népköltés) Nem bántom a csirkét, csak nézni akarom: Nem terem mifelénk illyen apró barom. (Arany János) Itt olyan por terem, akitül vályogot köp az ember. (Móra Ferenc)
3. (átvitt értelemben) (Mintegy magától, külső beavatkozás nélkül) létrejön, támad, életre kel vmi. Nem terem számára dicsőség. Új élet terem kezük nyomán. Csak az ő fejében teremhetett ilyen gondolat. Átröpülök hazámon, Át a földön, az egész világon! – | Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Holdsugári ábrándos lelkemnek. (Petőfi Sándor) Íme a magyar népdal kétszáz esztendő előtt! Olyan friss, mintha ma termett volna. (Arany János)
4. (ritka) <Személy> születik, világra jön vhol. Nem a mi földünkön termett ez az ember. (Vas Gereben) Ki ő? hol termett? (Szigligeti Ede) || a. (csak jelen időben) Születik, akad, van belőle. Terem ilyen költő ezer is. Mint, ha pásztortűz ég őszi éjszakákon,… | Toldi Miklós képe ugy lobog fel nékem… Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, Nem terem ma párja hetedhét országon. (Arany János) Olyan szép szál legény nem terem minden faluban. (Jókai Mór)
5. Vmire terem vki, vmi: egész lénye v. lényege vmilyen feladatra, vmely tevékenységre, ill. vmely helyre rendel, vmire alkalmassá tesz vkit, vmit; vmire születik vki, vmi. Nem arra termett, hogy… Lóra termett ez a legény. A virgonc termet És friss elme benne vígaságra termett. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem termett arra, hogy hatszáz holdas parkok útjait méregesse végig. (Jókai Mór) || a. (ritka) Vminek terem vki: testi v. lelki mivolta kijelöli, rendeli vminek, rendsz. vmely élethivatásra. Nem termett íróembernek; sportembernek, futónak termett. Jókai nem termett katonaembernek. (Mikszáth Kálmán)
6. Vhol terem: <rendsz. személy> hirtelen megjelenik valahol, odakerül, szinte egy szempillantás alatt ott van. Talpon terem: hirtelen, tettre készen fölkel, feláll, felugrik. Hirtelen otthon termett. A rendőrség a helyszínen termett. Egy ugrással lován terem. Tüstént ott termett. S mint nyíl a várban termett, Lova eldült alatta. (Kisfaludy Sándor) Félóra nem telt belé, mind a kettő otthon termett. (Gárdonyi Géza) A kormányos, hirtelen lévén…, mellette termett, és visszaütötte a legényt. (Tömörkény István)
II. Kialakítva létrehoz vmit; termést hoz.
1. tárgyas <Gyümölcsöt, termést vmely növény> kifejlesztve megérlel. Ez a fa jó gyümölcsöt terem. Az új rizsfajta többet terem. || a. (tárgy nélkül) <Növény> termést hoz. A mogyoró az idén nem termett. Ezek a venyigék jól teremnek. Virág a költészet… egy nép irodalma: De nem virágzik, nem is terem a fa. (Arany János)
2. tárgyas Vmit terem vmely föld, talaj: vmely növény, termény kifejlődik benne, és megérik rajta. Ez a föld búzát terem. Fölszántom a kertem alját, S ne teremjen több violát. (népköltés) Puszta a kert, e helyett a Szántóföld szépen virít’ Termi bőven a pipacsnak Mindenféle nemeit. (Petőfi Sándor) || a. (tárgy nélkül) <Talaj> használható növényt termésként hoz, benne hasznos növény nő. A homok nem terem. A föld eső nélkül nem terem. A föld nem akart hozni… csak… árvalányhajat és páfrányt, de az emberek kényszerítették, turkálták, piszkálták: „Teremj kutya!… Muszáj!” (Mikszáth Kálmán) A sík ölel, terem és megpihen (Ady Endre) Mondd, mit érlel annak a sorsa, | akinek öt holdja terem…? (József Attila)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Létrehoz, életre hív, alkot. Néha egy új dalt terem önkint húrja. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Eredményként, hatásként magával hoz; eredményez. A szükség bajt terem. A farkcsóválás hasznot terem. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Gondot, nyomort csupán, csupán Az én utam terem. (Tolnai Lajos)
Szólás(ok): ld: bokor, fa, fű.
Igekötős igék: beterem; előterem; fennterem; kiterem; megterem; újjáterem.
