terem [2]
terem [2] [e-ë] főnév termet [e-ë], terme [e-e] v. (régies) tereme
1. <Középületben, régebben más nagy épületben is> tágas, sok személy befogadására alkalmas helyiség. Feldíszített, fényes, kivilágított terem; → rokokó terem; kiállítási terem; az egyetem, a klub, a művelődési otthon termei; vmely terem befogadó képessége; kiürítik a termet. Vára öblös termében | Jár alá s fel bajnok Pázmán. (Arany János) Elhal a zene, s a víg teremben Téli szél zúg s elalusznak a lángok. (Ady Endre) Múzeumokon mentek át, rengeteg termeken. (Babits Mihály) || a. (rendsz. tréfás) Feltűnően nagy szoba. Ilyen termekben laktok?
2. Az ilyen helységben levő személyek összessége. Az egész terem róla beszél. Felzúdul a terem.
Szóösszetétel(ek): 1. teremajtó; terembér, terembiztos; teremboltozat; teremdekoráció; teremdíj; teremdíszítés; teremhasználat; teremlépcső; teremnagyság; teremszolga; 2. bálterem; boncterem; díszterem; ebédlőterem; étterem; fegyverterem; fogadóterem; gépterem; hálóterem; imaterem; kamaraterem; kisterem; kórterem; kultúrterem; kutatóterem; lovagterem; mintaterem; műterem; nagyterem; olvasóterem; osztályterem; páncélterem; próbaterem; rajzterem; szedőterem; tanácsterem; táncterem; tanterem; tárgyalóterem; tornaterem; tükörterem; ülésterem; váróterem; vívóterem.
termes; termű.
