terhelés
terhelés [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Általában a terhel (főként I. 1) igével kifejezett cselekvés, ill. ennek eredménye.
1. Vminek teherrel való megrakása. Az autó, a kocsi, az öszvér terhelése. || a. (hajózás) A hajóba rakott árunak, tehernek helyes elosztása a hajótérben. Szabályszerű terheléssel a hajó egyenletesen merül a vízbe, és kiegyensúlyozottan úszik.
2. (műszaki nyelv) Koncentrált terhelés: egymástól mérhető távolságban levő pontokra, kis felületre ható erő. A mozdonynak a sínekre nehezedő koncentrált terhelése. || a. (műszaki nyelv) Megoszló terhelés: nem pontokra v. nem mérhető távolságra, hanem teljes felületre ható erő. || b. (építészet) Épületszerkezetekre, tartó szerkezetekre v. általában vmely felületre ható nyomóerő. → Állandó terhelés; → hasznos terhelés; → mozgó terhelés.
3. (villamosság, műszaki nyelv) Áramfejlesztő központi telepeken vmely gépre, energiaszolgáltató készülékre háruló teljesítmény, szolgáltatás, igénybevétel mértéke. Egyenletes, szakaszos, teljes változó terhelés. A vezeték terhelése nagy. Nagyobb terhelést nem bír a transzformátor. || a. (villamosság, műszaki nyelv) Vmely fogyasztótól felvett áram, energia összessége, teljesítménye. A terhelésnek üzemenkénti elosztása, kihasználása.
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Megterhelés (1). Gyomra terheléseig evett. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): csúcsterhelés; túlterhelés.
terhelési; terhelésű.
