terít
terít [e] ige -ett, -sen [ë, ë] -eni [e], (-ni)
1. tárgyas Vmit vmire, vkire terít: göngyölhető, puha, vékony anyagot egész terjedelmében kibontva vmire, vkire helyez, fektet, vmit, vkit betakar vele. Vö: ráterít. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk terít vmit, kendőt terít a fejére; lepedőt terít az ágyra; szőnyeget terít a padlóra; a falra terít vmit; vásznat terít vmire. Térképet terít az asztalra. Terítsd rám azt a takarót! Klitaemnestra egy… hű sáfár álcájában jelenik meg Agamemnon előtt, s dús bíbor szőnyegeket terít lábai elé. (Péterfy Jenő) Néha, leginkább vasárnap délután, úgy alkonyat felé, az asszonyok hamvast meg kötényt terítenek a fa alá. (Nagy Lajos) || a. (átvitt értelemben) Fejének párnája a szin ágasa volt, Lepedőt sugárból terített rá a hold. (Arany János) || b. Magára terít vmit: vmely felső testre való ruhadarabot hevenyében magára borít, magára kap (úgy, hogy karját nem dugja bele az ujjába). A kabátot magára teríti. Nyakbavetőt, olcsót, teríte magára. (Arany János) Könnyű, kis drapp felöltőjét magára terítette. (Kuncz Aladár)
2. <Szálas, szemes v. darabos anyagot> úgy tesz, hullat, szór vmire, hogy az bizonyos vastagságú téteget alkot rajta. Terítve van vmivel: olyan sok van rajta vmely anyagból, hogy az (szinte) beborítja. Szalmát terít a földre. Az udvarra homokot terít. Egy nagy diófát találtunk, annak alja terítve volt mind dióval. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája. (Arany János)
3. tárgyas Földre terít vkit: <birkózásban> földhöz vágja, ledönti, ledobja. Ezt ugyan – kiálta – fejemre tanítám! | Mert, ha nem vigyázok, a földre terít ám. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Ugyanaz terít a földre, Kinek vágyol tenni jót. (Vajda János)
4. tárgyas Asztalt terít: étkezés előkészítéseként az asztalterítőt széthajtogatva az asztalra teszi, és ráhelyezi azokat a tárgyakat (tányérokat, evőeszközöket stb.), amelyek étkezéskor az sztalon szoktak lenni. Asztalt is terített, csak ugy hevenyéből, Az üres tarsolyból, meg a födeléből. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) Ebédre terít; öt személyre terít; terít vkinek: az ő számára is tesz evőeszközt az asztalra, ill. rá is számít az étkezésben. Neked nem terítettek. Terítve van! Mindjárt dél lesz, terítsetek! Most terítenek uzsonnára a kertben. (Gárdonyi Géza) A tágas ebédlő óriási tölgyfaasztalán terítettek nekünk. (Kosztolányi Dezső) Csak kettőjük számára terítettek. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyatlan (játék) Kártyalapjait felfedi, s kirakja az asztalra (rendsz. annak jeléül, hogy fölösleges a további játék, a játszmát megnyerte). Nincs több ütés, terítek!
6. tárgyatlan (vadászat) A puska jól terít: a sörétet bizonyos célra, területre sűrűn szórja.
Igekötős igék: aláterít; beterít; beleterít; elterít; felterít; kiterít; leterít; megterít; ráterít; széjjelterít; szétterít; végigterít.
terítetlen; terítget; teríthető; teríttet.
