teríték
teríték [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Az ékezéshez haszn. asztalra készített, egy-egy személynek az étkezéséhez szükséges tárgyak (tányérok, evőeszközök, pohár v. poharak, asztalkendő stb.) együttvéve. Díszes, elegáns teríték; felrakja, leszedi a terítéket. Hozzon még egy terítéket! Hosszu rakott asztal s királyi teríték Körül ott szolgálnak mind úrfi leventék. (Arany János) Virágcsokrokat tétetett a terítékek mellé. (Kosztolányi Dezső) Harmadnap… bevitték | egy nagy terembe, hol arany teríték | mellett hevertek a Hatalmasok. (Babits Mihály)
2. (vadászat) <Nagyobb vadászat után> az elejtett és a földre egymás mellé rakott vadak összessége. Vmi terítékre kerül: vadat vadászat alkalmával leterítenek, elejtenek. Nyúl százszámra került terítékre. A szarvas végre terítékre került. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vki terítékre kerül: vki támadás, kritika tárgyává válik, rendsz. úgy, hogy alulmarad, lecsepülik. Most ez újabb írótársa került terítékre.
terítékes; terítékű.
