terítő
terítő [e] melléknév és főnév
I. melléknév Oyan, aki terít (1–4). Ebédre terítő lány; trágyát terítő béres. || a. (ritka) Olyan, amivel teríteni szoktak. (Trágyát) terítő villa.
2. (régies) Olyan, amire vkit, vmit (ki)terítenek. (halászat) Terítő karó: olyan k., amelyre a hálót v. a halakat szárítás végett akasztják.
II. főnév -t, -je [e]
1. (rendsz. összetételben) Vmely bútornak, ritk. más tárgyaknak a letakarására, védelmére, ill. díszítésére való szövött anyag v. kézimunka. Horgolt, kötött terítő; az asztal, az ágy, az oltár terítője; terítőt hímez. A szoba déli fala mellett állott a fiókos sublót, rajta csipkés fehér terítő. (Nagy Lajos)
2. (népies, régies) Ravatal (1). Inkább lássam gyermekemet a terítőn!… (Kemény Zsigmond) Menyasszonyi fátyol neki szemfedője, Menyasszonyi ágya neki terítője… (Arany János)
Szóösszetétel(ek): ágyterítő; asztalterítő; oltárterítő; zsúrterítő.
terítőjű; terítős.
