térítő
térítő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vkit, vmit térít v. térített. A fiút jó útra térítő barátja; a nyájat térítő kutya. Térítő papoktól, erőszakos nagy uraktól itt védték meg őseim az ő kis birtokukat. (Eötvös Károly)
2. Térítéssel (4) kapcsolatos, azt segítő. Térítő munkát végez.
3. (földrajz) Térítő kör: szélességi kör az egyenlítőtől délre és északra 23° 30´-re, amely fölött a Nap évente egyszer a zeniten delel.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Hittérítő. Megtért térítő állok az Isten előtt. (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka) Térítő kör. A déli, az északi térítő.
Szóösszetétel(ek): 1. térítőút; 2. hittérítő.
térítői.
